Hamis vád: Kínos leleplezés 

 

 Julie könnyeit letörölve ment vissza lassú léptekkel vissza a terembe. Mégsem ment el a tanárnőhöz, igazat adott Tess-nek, hozzátett az is, hogy Elias elvette egy nagyon picit az életkedvét. Nem tudta miről beszélt Elias, hiszen nem ment el hozzá mert elvesztette a cetlit. Furcsa volt, de nem érdekelte. Elege volt Elias Paradis-ból, akkor abban a pillanatban elkönyvelte, hogy élete végéig utálni fogja. Megnézte mindkét csuklóját, szépen látszódtak még ahogy megszorította. Belépve a terembe egyből kiszúrta a hátsó sorban ülő Elias-t aki ugyanolyan gyilkos szemekkel nézett rá mint pár perce. Duusu csak a fejét fogta és csendben morgott Elias táskájában amiért drága társa ennyire gyökér. Nooro bánatosan ült Julie táskájában arra gondolva, ennek biztos nem lesz jó vége. Beszélni szeretett volna Duusu-val de erre értelemszerűen soha nem volt lehetősége. Nem vigasztalni kellett társát hanem meggyőznie arról hogyha nem is rögtön de valamikor bocsájtson meg a fiúnak. 

Iskola végén szerencsétlen Julie vánszorogva jött ki. Kisebb balesetek történtek a nap folyamán. Valaki véletlen leöntötte egy vödör vízzel, kémia teremben a székére friss rágók kerültek amikbe szépen beleült, tesin Elias kigáncsolta futás közben, kosárlabdával fejen dobta, ebédnél ráöntött egy kisadag csokis pudingot a ruhájára, osztályfőnökin radír darabokkal dobálta a haját amik sokaságát hazaérte után sem tudott kiszedni. Tess megveregette volna a vállát de az egész ruhája szinte úszott a víztől.

-Mit vétettem? - úgy érezte helyben meghal. Elias nem viccelt, tényleg pokollá teszi az életét míg egy iskolába járnak s tovább.

-Passz, de az biztos, hogy ezúttal nem a szokásos cica-egér harc van.

-Kösz az információt Einstein.

-Jól van na, ne rajtam töltsd ki a mérgedet!

-Ne haragudj... Mit tegyek? Valami miatt megvádolt, hogy ott voltam a házánál, az otthonában, és tettem valami rosszat.

-Ügyesen tudtál úgy bármit is tenni, hogy nem voltál ott.

-Ugye? Szerintem is.

-Oké Watson, van egy rejtélyünk! - jelentette ki Tess.

-He? Na várj! Nem nem és nem!

-Oké lehet Sherlock ha nagyon akarsz.

-Nem erről beszélek. Nem fogok nyomozni. Kimerem jelenteni, hogy van elég bajom és dolgom.

-Igaza van, Tess. - bújt elő Nooro – Pillangóként elég láthatatlan teher nyomja a vállát, ott van a saját élete is, nem kéne még egy gondot a vállára tenni.

-Nem értek egyet. Ha ezt nem oldjuk meg akkor amíg iskolába jár pokol lesz minden napja és ha pokol lesz minden napja ergo nem lesz képes úgy teljesíteni mint szokott.

-Ebben igazad van, de egyik sem jobb a másiknál.  

-Jó, akkor abban benne vagytok, hogy én nyomozok nagy unalmamban ti meg várjátok az infókat?

-De az úgy nem lenne igazságos. - mondták egyszerre Julie és Nooro.

-Jaj ne akadékoskodjatok ennyit! Nem hagyom, hogy a legjobb barátnőm élete pokol legyen!

-Ezt megbeszéltük! Adios! - rákacsintott Julie-ra és teljes gyorsasággal elfutott.

-Rosszul döntöttem? - kérdezte Julie.

-Szerintem nem. Nem leszel jobb vagy rosszabb mert ki szeretnél belőle maradni, bár tényleg tisztázni kéne, hogy nem te voltál. Nem igazságos veled szemben.

-Menjünk haza.

 

Tess átgondolta mit tudna tenni. Igazat adott Nooro-nak, hogy Julie-nak Párizs megmentése éppen elég teher, ezért nem is erősködött annyira, hogy tartson vele. Kitalálta, hogy elmegy Elias otthonába mikor Elias nincs otthon, hogy beszélhessen a nővérével. Ésszerűen végiggondolva a dolgot, ha elviszi Julie képét és megmutatja Elias nővérének aki megmondja nem őt látta, következő feladat az lesz, hogy ki kell deríteni ki tette.
Másnap Tess szünetben visszatérve a teremben, észrevett egy lányt aki az ajtó kulcslyukán lesett valamit.

-Bocsi de lennél szíves beengedni és nem leskelődni? - felugrott ijedtében a lány. Tess tett hátra egy lépést nehogy kiverje a kezéből az islerét és a croissan-t. Az ismeretlen lány elpirult arccal és mérges szemekkel nézett a nála fél fejjel magasabb Tess-re.

-M-M-Mi közöd hozzá? - háta közepéig érő zsíros barna haját a karján lévő befőttes gumijával összefogta és szó nélkül elment. Undorodva nézte a gyorsan távolodó lányt. Három számmal nagyobb pólója lógott rajta, halásznadrágja szakadt és piszkos, barna szandálja a szivárványos zoknijával olyan borzalmas páros volt, hogy... igazából mindenhogy rossz volt ránézni, és ezen a zsíros haja sem segített amiről le lehetett volna annyit szedni, hogy megkenjen vastagon egy kenyeret. Kinyitotta az ajtót s belépve a terembe gondolt bele, hogy az egyetlen félig emberi lény akit tudott nézni az Elias aki éppen a tanári asztalon feküdt, hacsak nem az asztalt bámulta. Kár, hogy Elias egy seggfej, pedig jól rakták össze kívülről.

~A haja mintha hasonlítana Páváéra. - visszasétálva helyére, letette ételeit az asztalra és leült. Körülöttük ki-be mászkáltak az osztálytársak. Lányok csoportosan mentek vécére. A többi lánnyal ellentétben Tess-nek és Julie-nak volt válaszuk arra, hogy miért együtt mennek ki amikor együtt mennek ki. Azért mert Hisztis Mirtil egyedül ment ki és végül, hogy végezte, vagy Hermione esete.

-Képzeld, láttam egy Szörnyellát. Egy lány. Leskelődött a kulcslyukon.

-Egek... Mégis mi után leskelődött?

-Inkább ki. - vigyorodott el gonoszul Tess.

-Mondd már el! Tudod ki volt?

-Margot-ról beszéltek?

-Kiről? - kérdezték egyszerre.

-A csövesnek kinéző lány aki folyton figyeli Elias-t. - súgta oda nekik.

-Azt mondtad figyeli? - kérdezte gyanúsan Tess.

-Igen. Köztünk marad? - bólintásuk után Elea elkezdett mesélni – Oda-vissza van Elias-ért. Folyton leskelődik utána. Átlagos családja van, még sincs semmi hajlama arra, hogy normálisan öltözködjön, vagy legalább hajat mosson. - végigmondva a mondatot Eleát hívták a barátnői aki köszönés nélkül odament hozzájuk.

-Rossz ízlése van. - jelentette ki Julie.

-Annyira azért nem. Legyünk őszinték, Elias egy gyökér, de az arca nem ronda.

-Ha annyira oda vagy érte, vesd rá magad mint zombi az agyra!

-Utállak.

-Én is téged. - mondta dobva neki kuncogva egy csókot amit Tess elhesegetett mint a rossz levegőt. - De gonosz vagy!

 

Iskola után:

 

Ahogy ígérte, Julie-t gyötörte Elias. De ezek nem olyanok voltak mint eddig, érezhetően erősen visszafogta magát, hogy komolyabb bajt ne okozzon de kellőképp megtegye a hatást.
-Akkor indulok. Kiderítem ki volt az imposztor libánk. Te menj haza, vegyél egy habfürdőt és feküdj le. Nooro, rád bízhatom? - a kis kwami bosszúsan dugta ki kis fejét Julie táskájából. Láthatóan őt is erősen zavarta a dolog.

-Persze, bízd rám. Kérlek, találd meg azt a bakfist mielőtt nagyobb baja lesz Julie-nak.

-Reményeim szerint meghalni nem fogok... asszem. - mondta lehangoltam.

-Drágám, ha te elkezdesz asszemezni az vagy világvégét jelent vagy, hogy közel vagy az idegösszeomláshoz. Na menjetek. - megölelte Julie-t és sportolókat megszégyenítően gyorsan kezdett Elias házához futni. Legszívesebben agyonverte volna egy jó nagy és széles kerek asztallal. Csak addig akarta ütni amíg mozog. Jobbnál jobb (és véresebb) ötletek jutottak eszébe amíg odaért, de végül visszafogta magát.
Számítása szerint Elias még nem ért haza. Jobb is. Tényleg lekever neki egyet ha meglátja. Családját és barátait, főleg a legjobbat ne merészelje senki bántani! Háromszor kopogott az ajtón. Hála Istennek, Elyne az. Nyílt az ajtó. Tess tágra nyílt szemekkel nézett rá. Olyan fáradtnak látta mint soha. Szemei alatt karikák, szemei kipirosodottak a sírástól. Nem kétség, tényleg történt valami. Elias egy dolog miatt tudott bepipulni, az pedig nem más, ha bántják a nővérét.

-Szia Elyne.

-Szia, Tess. Mi szél hozott eme sötét légkörű házhoz amit kísért a balszerencse és a szenvedés?

-Elias itthon van?

-Nincs. Valószínűleg valahol csavarog. Bejössz? Nem szoktál csak úgy látogatóba jönni.

-Igazad van, nem teázni jöttem. Beszélnünk kell, méghozzá komolyan.

Elyne beljebb ment, hogy Tess bemehessen, egyenesen a nappaliba vette az irányt. Elyne miután becsukta az ajtót, elindult a lány után. Mindketten kényelmesen elhelyezkedtek a kanapén.

-Szóval, miért jöttél?

-Hallottam, hogy történt valami. Emiatt Elias enyhén szólva bepipult.

-Jesszus. Mit csinált már megint? - kérdezte aggódva.

-Ne aggódj, nem kerül még véletlenül sem börtönbe. Viszont előre szólok, hogy lekeverek neki egy akkora pofont, hogy fal adja a másikat. Nem tudom mi történt, de úgy halottam egy szőke hajú lány csinálta?

-Igen... - keseredett el. - Két hónapig éjjel-nappal dolgoztam papírokkal. Szinte már könyvnek mondható volt, nem munkának. Pont sikerült egy nappal a beadási határidő előtt elkészülnöm. Erre felbukkant azaz átkozott Julie Delacroix vagy tudom is én ki, mindent apró darabokra tépett szét.

-Most akkor a munkáddal mi történt? Újra tudtad írni?

-Ne nevettess. Hetven oldalt újraírni lehetetlenség, és természetesen nincs másolat. - sóhajtott – Mondanom sem kell mi volt. Úgy lecsesztek mint még soha. Adtak pár napot, hogy újraírjam. Ha nem sikerül mehetek isten hírével a jó büdös francba.

-Őszintén sajnálom. Ez ügyben jöttem, hogy az igazi bűnöst valahogy elcsípjem és az ártatlant akit igazságtalanul vádol Elias, felmentsem.

-Te meg miről beszélsz? Ez most úgy hangzott mint valami összeesküvési elmélet.

-Valami olyasmi is.

-Ne viccelj velem. Miért jönne egy bolond kamaszlány ide azért, hogy széttépje a munkámat?

-Biztosíthatlak afelől, hogy nem Julie Delacroix tette.

-Ismered azt a libát? - húzta össze szemeit mérgesen. - Mi folyik itt?

-Ő a legjobb barátnőm. Elias pedig pedig bunkó gyökér. Már bocs. Egész nap velem volt. Közös feladatot kaptak Elias-al. Elias leírta a címeteket, ami furcsa mód eltűnt, ezért nem tudott eljönni. Együtt mentünk haza és együtt voltunk még jó ideig.

-De az a lány azt mondta...

-Hogy nézett ki a lány? - szegezte neki a kérdést.

-Hosszú egyenes szőke haj, olyan színű bőre volt mint nekem és... és ha jól emlékszem a megátalkodott szemeire, azok világosbarnák. Kicsit alacsonyabb mint te és... - Tess óriási vigyorral az arcán megölelte Elyne-t aki meglepődött ugyan de hagyta. - Megmagyaráznád...?

-Te egy hős vagy!!! Mondd csak, ezt a lányt láttad? - elővett 2 fényképet. Az egyiken csak Julie van egyedül és kéri, hogy Tess ne fotózza, a második képen Tess és Julie van, mindketten mosolyognak, szépen látható mindkettőjük szeme színe.

-Hasonlóak, de a képen szereplő lány, vagyis a te barátnőd és az a liba biztos nem ugyanaz a személy, a barátnőd sokkal helyesebb és kedvesebb ránézésre, az arcukról nem is beszélve. Na várj! Miért akarja valaki ezt a Julie-t bemártani, és miért pont engem szemelt ki e célra?

-Van egy tippem. Sőt, azt hiszem tudom is kit fogok legyilkolni.

-Köszönöm, hogy eljöttél. Nélküled még mindig a barátnődet gyanúsítanám. Viszont ha jól gondolom akkor Elias enyhén szólva nem kedves vele.

-Hát nem. Viszont még ne szólj neki, jobbat találtam ki.

-Biztos vagy benne? El tudom képzelni milyen a kisöcsém mérgesen...

-Biztos. Csak ezért jöttem. A többit én elintézem. Hiszen tudod, furfangos nőszemély vagyok. Szia! - ismét megölelte Elyne-t majd elsietett. Elyne-t megmosolyogtatta, hogy az örökmozgó leányzó szinte semmit nem változott az évek alatt.

 

Következő héten: 

-Julie, Julie, Julieeeeeee!

-Igen? Minek örülsz ennyire?

-Kitalálod mit hallottam?

-Ne haragudj meg, de most olyannyira magamba vagyok zuhanva, hogy nem érdekel.

-Ó pedig ennek biztos örülni fogsz! Elias-t a takarító tesiórán véletlenül az ablakból leöntötte egy vödör vízzel. Átázott az egész pólója, vizes lett a haja. Most az öltözőben durrog. Átöltözik és szárítkozik.

-És akkor? Remélem megfázik.

Valaki összeütközött az egyik tanárral olyan gyorsan kezdett futni. Nagy csattanás hallatszott ahogy a tanár úr könyvei leestek a földre, a lánynak aki nekiment gyorsabban tűnt el mint egy ninja.

-Nos, nekem most mennem kell! Adios! - elrohant, otthagyta Julie-t egymagában a folyosón.

-Hát ez meg...

-Mi volt? - fejezte be Nooro.

 

Órákkal később:

 

-KYÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Nem hiszem el! Nem hiszem el! NEM HISZEM EEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEL!!!!!! - Margot mintha megevett volna egy bombát és egy szivárványt olyan bolond, akarom írni boldog volt. Fel-alá táncolt örömében. - Szeret! Szeret! SZEREEEEEEET! ENGEM! ENGEM! ENGEEEEEEEEEM! Nem titeket ócska átlagos lányokat – nézett két idegen lányra oldalt akik viszonzásul mérges szemekkel néztek rá majd mentek el – hanem engem szereeeeeet!!! - mindenki őt figyelte. Legtöbben összesúgva mondták, hogy bolond, őrült, röhejes, rondaság és egyéb 'szép' dolgokat. Az ordibálásánál a tánca volt kínosabb. - Sietnem kell!!!

 

Tess úgy vigyorgott mint a tejbetök. Julie tudta mit jelent amikor így vigyorog. Vagyis pontosan nem de azt igen, hogy semmi jót.

-Tessa, mit tettél?!

-Ha még egyszer Tessának hívsz, lenyomom a tokodon a hosszú hajadat. - mondta töretlen vigyorral mégis fenyegetően. Na igen, a neve. Erősen háklis a nevére, amikor kicsik voltak még általánosban, egyik fiú Tessának merte nevezni annak ellenére, hogy figyelmeztette. A nála egy évvel idősebb fiú alsógatyáját a fejére húzta és úgy tökön rúgta, hogy kétséges valaha lesz e szerencsétlennek gyereke.

Elias szokásosan az utolsó padsorban ült, mivel nem volt mit csinálnia, az ő szavaival élve, éppen döglött mint egy kibelezett hal.

Döglését a becsapódó teremajtó zavarta meg, és az ápolatlan Margot. Minden jelenlévő figyelme rá irányult.

-Te meg ki az anyám tyúkja vagy? - kérdezte Clara.

-Elias Paradis itt van? - kérdezte kissé elpirulva.

-Elias, told le a segged, jött valaki hozzád! - szólt fel neki Ella.

-Ne merészelj így hozzászólni!

-Mégis ki... - elég volt egy pillantás, Elias elfintorodott. Túl nagy volt az ápolatlansága a leányzónak.

-Te hívtál ide. - felcsillant a szeme.

-Hogy én?

 

-Hogy ő? - értetlenkedett Julie.  

-Igen, te! A szerelmes levélben amit írtál. Azt írtad te is szeretsz engem, és, hogy annak ellenére amit tettem, megbocsátasz és együtt együtt leszünk örökkön örökké! - síri csönd lett a teremben.

-He? - kérdezte mindenki egyszerre Tess-t leszámítva.

-Ez valami kamerás baromság? - kérdezte Elias körbenézve. - Na várjunk csak. Mi a fenéről hablatyolsz itt nekem, mit csináltál?

-Jajj te kis feledékeny. - mosolygott – Azt írtad ha bevallom mindenki előtt a tettemet, ezzel bebizonyíthatom a hűségemet és érzéseimet.

-Házasság mikor lesz? - kezdett el röhögni Martin.

-Kuss!

-Ó... bárcsak de még csak... csak most kezdtük a dolgokat. - pirult rákvörösre Margot.

-Ezt a drámát gyerekek... - suttogta Tess.

-Szóval, ahogy kérted bevallom mindenki előtt. Én voltam aki Julie Delacroix-nak beöltözve elmentem hozzád és tönkretettem a nővéred munkáját, hogy ezáltal meggyűlöld őt és ne foglalkozz vele annyit. - olyan ártatlanul mondta mintha azt vallaná be, hogy elvette az utolsó sütit. De a mosolya hamar lehervadt.
Elias (ismét) felfogta, hogy mekkora eszetlen idióta volt. Julie megmondta, hogy nem ő volt, mégis olyan volt amilyen. Sőt, még a falhoz is odalökte, és még a csuklóit is megszorította, és még meg is fenyegette, ráadásul tényleg gyötörte, ja és persze megsiratta is.

Taps hallatszott.
Tess elkezdett tapsolni, közben felállt és kisétált a két jómadárhoz.

-Gyönyörű volt Margot, igazán gyönyörű!

-M-Miről beszélsz? Egyáltalán ki vagy te?

-Julie Delacroix legjobb barátnője, aki nem nézte végig tétlenül, hogy más hibája miatt szenvedjen. - éles mosolyát nézve Margot-ot kiverte a víz. Csapdába csalták.

-Félreérted Elias! Ez csapda! Azt írta nekem ez a lány a levélben, hogy mondjam ezt, hogy... hogy valljam be amit igazából Julie...

-Hallgass el! - parancsolt rá Elias az ideges lányra.

-De én nem...

-Azt mondtam: HALGASS!

Bepánikolt, leleplezték. Tudta, nincs tovább. Sírva kiakart futni a teremből, de mikor megfordult, Elias erősen elkapta a karját és ugyan visszafogva magát, de erősen szorította, annyira erősen, hogy a lány csak még erősebben sírt. Elkezdett előre menni az ajtóhoz. A lány ellenkezett de szabadulni nem tudott én az igazgatói irodáig nem tervezte elereszteni a lányt akármennyire is sírt és ordított. A folyosón mindenki őket nézte, valószínűleg Elias jön ki megint rosszul ebből mint erőszakos fiú, de nem érdekelte.

 

Még több órával és ordibálással később az iskola előtt:

 

-Ne haragudj, hogy magadra hagylak de muszáj hazasietnem. Nincs kedvem nagyanyámat meglátogatni hétvégén.

-Még mindig él? Ne haragudj, azt hittem már... - csodálkozott Julie.

-Jól bírja az öreglány. Ha így folytatja még minket is túlél.

Pár percet még beszélgettek majd Tess sietve eltávozott. Julie is indulni készült, amikor...

 

-Julie, várj! - kiáltotta valaki közeledve felé.  

Megfordult, hogy megnézze ki az, de elég volt hallani a hangját.

-Mit akarsz? - kérdezte közömbösen.

-Én... tudod... - nem jöttek azok a fránya szavak. Tagadhatatlanul ő hibázott, és nem is kicsit. - Bocsánatot szeretnék kérni amiért... - elakadt, nem akarta kimondani vétett hibáit.

-Amiért egy erőszakos állat voltál?

-Igen. Azért... - szinte könyörgően nézett Julie-ra, tényleg sajnálta a történteket. Ha tehetné, máshogy cselekedne, meg nem történtté tenné. De ez csak vágyálom, a megtörtént dolgokat nem lehet semmissé tenni, csak helyrehozni. Egyre türelmetlenül várt a lány válaszára.

-Pukkadj meg a bocsánatkéréseddel együtt te erőszakos vadállat. - hátat fordított és ott hagyta a tátott szájú meglepődött fiút.

 

Julie morcosan sétált el egy kávéház előtt mikor véletlenül nekiment egy középkorú férfi, utána mivel nem tudott figyelni ő ment bele egy sötét barna hajú fiúba, a fiú megmaradt de Julie fenékre esett.
~Na, már csak ez hiányzott. - gondolta. - Elnézést kérek... - felnézve a fiúra, kortársba ütközött. Egyből félt mi lesz, ha olyan mint egy bizonyos fiú.

 

-Jól vagy? - kérdezte leguggolva Julie-hoz az idegen. Bal kezét nyújtotta felé. Kissé félve és félénken felnézett a fiú arcára. Sötétbarna dús haj, bal oldalt teljesen eltakarja a haja sötétzöld szemét. Hozzá hasonlóan tejfehér bőr. Ruhája nem átlagos, megszokott tinédzser srácos, fehér ing, szürke testhez simuló ujjatlan teljesen begombolt mellény, szintén szürke gatya és barna cipő.  

Oldal: 26. fejezet: Hamis vád: Kínos leleplezés
Miraculous LadyPapillon - © 2008 - 2024 - miraculous-ladypapillon.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat