Az első harc (1):

 

 

 

,,-Szárnyakat ki!” -mondta Nooroo.

,,-Tollakat fel!” -mondta Duusu.

 

-Rendben. Nooro, szárnyakat ki! - amint kimondta, lila fényben pillangókkal körülvéve, átjárta testét egy különös de jóleső érzés. Következő pillanatban lila pillangókkal díszített kosztümben volt. Meglepődve nézett magán végig ahogy tudott és tapogatta meg maszkját. Odalépett a földig érő tükréhez, hogy teljesen lássa az összképet. -Ez tényleg én vagyok? - kérdezte magától, hogy biztos legyen benne. Az ő szájából jött a kérdés és minden apró mozdulat amit tett, az övé. Semmi kétsége nem volt felőle, hogy ő áll a tükörben. -Nooro. - fordult meg és nézett körül de a kis kwamit sehol nem találta. -Csodálatos. - sóhajtott egyet majd vette észre azt ami eddig nem tűnt fel neki. Csodálkozva figyelt fel a lábbelijére. 11 vagy 12 centis sarkú csizma. Tett benne pár lépést és úgy járt benne mintha egész életében magassarkúban járta volna napjait, pedig a valóság az, hogy életében másodjára van rajta mivel az első alkalma olyan jól sikerült, hogy mindkét bokája kificamodott, nem tudott a mindössze 7 centis viszonylag vastag sarkú lábbelikben járni. -Oké, ez már félelmetes! 

 

-Végül is, tegyünk egy próbát. Tollakat fel! - zöld és kék fény ölelte át az egész testét. Pár pillanat múlva az ágya előtt állt, páva jelmezben. -Hmm.. - nézett végig magán- Rosszabbra számítottam, bár a pávafarok erős túlzás.

Körülnézett és Duusu sehol nem volt. Nem esett kétségbe, valószínűtlennek hangozhat, de nem az elhangzottak után. Duusu a talizmánban van.

 

Eközben Párizs utcáin az Eiffel-torony közelében.

 

Padon ül egy fiatal nő aki könnytengert csinál, keservesen zokog. Fekete köpenyes alak lép oda a nőhöz, letérdel hozzá és megkérdezi mi bánata okozója. Meg sem kérdezve vagy nézve ki az, meséli el, hogy elvetélt, a meg sem született fia vagy lánya meghalt.

-Mily' borzasztó. Asszonyom, őszinte részvétem. Nem igazságtalan az élet? Sok nő el akarja vetetni mert nem akarja, ön pedig mindennél jobban szerette volna, mégis elvesztette.

-Nem igazság! Jó anya lettem... volna! - könnyes szemei csak úgy szikrázott a dühtől és a szomorúságtól.

-Ez esetben, remélem nem bánja, de ha igen, akkor sem érdekel. - széles gonosz vigyorral a képén. -Macskajaj! - odanyomta kezét a nő melléhez, aki erre hirtelen szinte kidülledt a sírástól piros szemekkel nézett fel, tátott szájjal, és mintha megdermedt volna.

A köpenyes macska a combjába törölte meg a kezét mintha valami piszkos dologhoz nyúlt volna. -Deszka. -sóhajtott- Sötét Nyanya! Keresd meg elvesztett gyerekedet és öld meg Pillangót és Pávát, és szerezd vagy pusztítsd el a talizmánjaikat! - adta ki a parancsot, utána elugrált a fák ágain.

A nő egy fekete, hosszú hajú, bibircsókos orrú, hosszú fekete körmű, vérvörös ajkú és szemű lénnyé változott.

-HÓÓÓLVÁÁÁGY! KICSÍÍÍM! 

Magas és fülsüketítő hárpia hangját több száz méteren belül mindenki meghallotta. Mindenki aki látótávolságon belül volt és látta Sötét Nyanyát, olyan gyorsan menekültek ahogy csak a lábuk engedték.

Pillangó hátán végigfutott a hideg a hang hallatán. Páva gyorsan a hang forrásának az irányába nézett.

~Akarok én menni? - tette fel magának a kérdést majd egy próbát téve ugrott ki az ablakán-

Nem 10/10 -es pontszámokkal, de sérülés nélkül sikerült földet érnie.

 

~Az ígéret szép szó. Remélem élve tudom betartani. Pillangó, vagyis elméletileg tudok repülni, vagy legalábbis nem töröm ki semmimet ha kiugrok az ablakból. - sikítva, becsukott szemekkel ugrott ki az ablakából-

Kinyitotta szemeit, ellenőrizte a fejétől kezdve a csizma sarkáig, hogy mindene megvan-e. Nemhogy nem tört el semmije, de gyönyörű ugrása lett. A hang az Eiffel-torony közelében változatlanul hallatszott.

Pillangó azon gondolkodott, hogy vajon tud-e repülni a szárnyaival ami a dereka felett egy kicsivel van. Nem lenne rossz nem meghalnia az első küzdelemben.

~Vajon ugrás nélkül fel tudnék jutni az ágra?

Hirtelen a szárnya aljai megmozdultak és mint az inda tekeredtek maguktól a fa ágára majd rántották magukhoz. Ágról ágra csak arra gondolt, hogy a következő ágra tudjon kerülni, hogy megússza a halált. 8 fa után már nem sikított és mintha kezdte volna megszokni az irányítását a szárnyainak. Hamar az Eiffel-toronyhoz ért. Viszont volt egy kis gond. A földet érése nem sikerült jól, neki ment az Eiffel-toronynak, majd csúszott le mint valami csiga és esett a fenekére.

~De legalább még élek, legalábbis még...

 

Páva gondolkozott, hogy ugráson kívül mit vagy miket tud csinálni. Nem kis dolog az sem, hogy olyanokat tud ugrani amiktől eddig kitörte volna a lábát, de ha ha harcolnia kell akkor több kell mint egy jó ugrás. Nem volt arra ideje, hogy kiderítse milyen szuper trükkjei vannak, ezért fáról fára, kőről kőre ugrált míg eljutott az Eiffel-toronyhoz. Senkit nem látott, maximum pár pillanatra 1-2 rohanó embert az ellenkező irányba futni. Meglátott egy kosztümös lányt a földön ülve.

~Mint aki nekiment a toronynak. - odament a lányhoz aki éppen felállni készült a földről. -Szép napot Hölgyem. - köszönt a pillangó lánynak – Te vagy az bizonyos társ, Pillangó?

Pillangó felállt földről majd Páva szemibe nézve mondta.

-Igen. - válaszolt félénken.

~Miért van egy olyan érzésem, hogy megszívtam vele?

Hirtelen a semmiből ott teremt Sötét Nyanya. Rájuk nézett vörös szemeivel és ők is rá, mint aki farkasszemet akart velük játszani.

-Most futnunk kéne? - kérdezte ijedten Pillangó.

-Azt hiszem, nem ártana. 

Sötét Nyanya feléjük kezdett futni karmait rájuk szegezve, fel akart nyársalni őket.

Jobb terv és a hirtelen jött banya miatt az Eiffel-toronyra ugráltak fel, illetve Pillangó nem tökéletesen de szárnyaival segítette eljutását.

Páva megcsúszott, majdnem ott volt, hogy lepörgött az élete, csukott szemekkel várta a becsapódást, de egy lila indaszerű kötél tartotta a csuklóját és húzta fel addig amíg meg tudott kapaszkodni. Felnézett és látta Pillangó aggódó és ijedt arcát.

~Megmentett...

Nem volt ideje, nem sok kellett, hogy beérjék őket. Nyanya beérte őket és egyik kezével sikerült mindkettőjük lábát elkapnia. Pillangó sikított egyet, de ösztönösen, Pávával együtt a szabad lábukkal a banya képébe rúgtak egyet amitől nagy szerencséjükre leesett a földre, ezzel egy kis időt nyerve nekik, hogy felmásszanak és ha van jó ötletük és idejük, kitaláljanak egy tervet.

-Valami jó ötlet, Pillangó?

Körülnézett, minden irányba de semmi, ám ekkor hirtelen támadt egy (rossz?) ötlete.

-Talán. De nem vagyok benne biztos, hogy sikerül, és csak arra lenne jó, hogy megint megússzuk.

-Jelen állás szerint ha nem jutunk le akkor így is úgy is meghalunk, szóval akkor már mindegy miben. - halásosan komoly ábrázattal mondta – Kezedbe adom az életem, szóval próbálj minket nem megölni. - mondta egy félmosollyal amitől a lány mintha kicsit megnyugodott volna. Bízik benne, pedig nem biztos, hogy sikerül, mégis rábízta az életét.

-Akkor...

-ANYUCIIII JŐŐŐN! HÁHÁHÁ~! - hallatszott egyre közelebbről a hang.

-Vágjunk bele. Kapaszkodj erősen belém.

-Tudok jobbat. - felkapta karjaiba a lányt aki erre elpirult – Van egy sejtésem mit tervezel.

-Rosszabbik esetben meghalsz, szóval reménykedhetsz. - kacsintott egyet Pávára – Amikor szólok, ugorj le. - mondta a tervet közel sem magabiztosan.

-Rendben.

-HÁHÁHÁ!!! - felért. Pillangó erősen fogta Pávát körbefonva karjaival a nyakát.

 

-Most! - Páva habozás nélkül leugrott. 

Oldal: 3. fejezet: Az első harc (1)
Miraculous LadyPapillon - © 2008 - 2024 - miraculous-ladypapillon.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat