Így kezdődött: 

 

 Vége az általános iskolás éveknek, új korszak kezdődik. Gyorsan vége a nyári szünetnek, a mindennapos szórakozást felváltják a tankönyvek és  füzetek. 

Lényeg, kezdődik a középiskola.

 

Julie hamar felkelt, hogy emberszerűen nézzen ki. Szinte semmit nem aludt úgy izgult, pedig egy iskolába jár legjobb barátnőjével, Tess-sel, de az közel sem olyan biztos, hogy egy osztályba is kerültek. A rettegett első nap.

Haj, pipa, ruha és cipő, pipa, emberi kinézet, fogjuk rá, idegesség, 100%. Nem is vette észre mennyire hamar eltelt az idő, amikor az órára nézett nemrég múlt fél 8. Majdnem esett egy nagyot a lépcsőn úgy rohant lefelé táskájával a kezében. Elköszönt keresztanyjától aki csak a hangját hallotta mert már be is csukódott az ajtó.

 

Elias nem siette el a dolgot. 07:20-kor felkelt, nem kellett sokat szenvednie a kinézetével, kócosan vagy megfésülve, ugyanolyan jól nézett ki. Miután elkészült, bepakolt mindent a táskájába, hátára csapta majd szép nyugiban elindult az iskolába.

 

Julie a tanárnő után érkezett 5 perccel. Már mindenki a helyén volt. Tess a 2. sorban ült, rögtön meglátták egymást, örültek, hogy egy osztályba kerültek. Tess csak nézhette ahogy barátnője fejmosást kap, hogy miért kell rögtön az első nap elkésni, az első benyomás a legfontosabb és így tovább, ez tartott kb 5 percig amíg nem nyitódott az ajtó és lépett be Elias. Köszönt a tanárnőnek majd simán leghátra kezdett menni de a tanárnő megállította.

-Mégis hová készül fiatalember?!

-A leghátsó sorba. - Rezzenéstelen arccal mondta a tanárnőnek akinek a méregtől olyan vörös volt a feje, hogy páran azt hitték ott helyben felrobban.

-MINDKETTEN KIFELÉ! - Parancsolta rájuk. Julie szó nélkül kiment a teremből, már csak azért is mert szégyen volt amit a tanárnő ott csinált. Elias sóhajtott egy nagyot majd ledobta hátra a táskáját és kiment, utánuk meg a tanárnő.

 

-Ti ketten most azonnal menjetek fel az irodámba és hozzátok le az előkészített dobozokat és papírokat! Majd megtanuljátok, hogy nem lehet késni amikor végeztetek.

-Maga tanárnő vagy hajcsár, esetleg börtönőr, hogy erre kötelez engem 10 perc késés miatt rögtön az első nap?

-Te... Pimasz suhanc! - Igazította meg a szemüvegét majd folytatta. -Ha már itt tartunk, a tornaszertárban is rendbe rakhatjátok a labdákat.

-Az egy dolog, hogy elküld papírokért, de nem dolgoztathat minket. - Mordult rá Elias.

-Ha nem tetszik nyugodtan mehetnek az igazgatói irodába.

-Ön vezet. - Szemtelen vigyorával az utolsó cérnaszál is elszakadt ami maradt.

-Ha nem akar rögtön év elején másik iskolát keresni a szemtelensége miatt, javaslom menjenek szépen és csinálják amit mondtam.

-Varázsszó?  

-TÜNÉÉÉÉS! - Ezzel hátat fordítva nekik ment vissza terembe és csapta be maga mögött az ajtót.

-Hárpia.

-Ijesztő... - Mondta halkan Julie aki úgy nézett ki mint aki magát az ördögöt látta volna, bár lehet tényleg személyesen az ördög volt.

-Te még itt vagy? Észre sem vettelek.

-Köszönöm az észrevételt.

 

Elindultak a tanárnő irodájába, vagyis előtte megkérdezek egy tanár, hogy merre van. Amikor beléptek az irodába még Elias is elszörnyedt a látványon. ~Első benyomás, mi? - Az egész irodában szanaszét minden, nagy tornyosodó papírhegyek az asztalon és a földön. Minden szanaszét hever. Itt-ott dobozok felcímkézetlenül, nehogy véletlenül is tudják mi lehet bennük. 8 macskáról van vagy 20 kép a falon.

10 perc keresgélés után sem találtak semmit, vagyis semmi olyat ami valószínűleg nekik kell.

-Így még nap végére sem végzünk. - Mondta Julie.

-Kösz az észrevételt.

-Bocsánat...

-Emiatt nem kell bocsánatot kérned.

-Bocsánat.

-Ez most ugye nem komoly?

-Bocsánat amiért mindig bocsánatot kérek!

Sóhajtott egyet a fiú majd visszatért keresni a megfelelő papírokat.

Julie az asztalon nézett körül, hátha, bár már 2x megnézte.

Véletlenül a földön ülő gyanútlan és eddig is ideges Elias-ra borított 2 méter hosszúra tornyosult papírt amik úgy elborították az egész testét, hogy néhol lehetett látni a ruháját illetve a fejét amin szintén volt egy papír.

Julie hirtelen nem tudta eldönteni, hogy a tanárnőtől fél-e jobban vagy a fiútól.

-Te ügyetlen idióta! - Ordított a lányra. -Ennyire gyökér senki nem lehet, ó várjunk, úgy látszik mégis! - Mint kiderült, győzött a tanárnő, ettől független Elias-t valamiért nagyobb ördögnek tartotta. Még pár dolgot mondott rá amikor betelt nála a pohár és úgy kitört magából Julie, úgy osztotta ki a fiút, hogy még Elias is nagyot nézett, de nem azért mert meghatották, hanem mert eddig szinte meg sem mert szólalni. Amikor befejezte vette igazán észre, hogy az előbb mit is csinált, és már nem volt visszaút, nem tudta visszaszívni, de úgy érezte a világ összes kincséért sem akarná. Elias hirtelen elkezdett nevetni, még ő maga sem tudva az okát.

-Mint egy fülét-farkát behúzó kiskutya! - Julie egy dologban biztos volt, ez az ördögi nevetés bizonyítja, hogy gimis éve első évének első napján találkozott legnagyobb ellenségével, az Ördöggel.

-Bunkó! - Becsapva maga mögött az ajtót hagyta magára a fiút. Mivel egyedül nem volt kedve keresni, na nem mintha amúgy lett volna, de így még kevesebb. Mielőtt azonban ott hagyta volna az irodát, olyan kincseket talált amiknek a tanárnő biztos örülni fog amikor meglátja.

Először Julie lépett be a terembe mérgesen, nemsokkal utána Elias hátratett kezekkel.

-Úgy emlékszem azt mondtam hozzák ide a papírokat.

-Elnézést tanárnő, de nem találtuk meg. - Mondta Julie.

 

-Értem, vagyis arra sem képesek, hogy néhány papírt megtaláljanak. - Csalódottan rázta meg a fejét.

-Ugyan a keresett papírjait nem találtuk meg, de képzelje mit találtam, biztos vagyok benne, hogy örülni fog.

-És mi lenne az?

Elias felemelte a magasba, hogy mindenki megcsodálhassa.

-T-Te kis...! - Vörösödött el szégyenében.

-Volt egy olyan érzésem, hogy kereste csak nem találta.

Az egész osztály hangosan kezdett el nevetni, hogy még a szomszéd teremben is hallani lehetett. Kikapta a kezéből a parókát és a fogsorragasztót majd mérgesen és paradicsom piros fejjel gyors léptekkel hagyta el a termet.

~És még volt képe azt hinni, hogy ő kerül ki győztesen.

-Túl messzire mentél. Akármennyire is egy boszorkány, ilyen megaláztatást akkor sem érdemelt. - Mondta Julie.

-Nem felejtettelek ám el, te sem úszod meg. - Nézett a legszúrósabb tekintetével a fiú, majd ment a fel az utolsó sorba és ült le.

Julie leült Tess mellé a 2. sorba, a lány kifaggatta barátnőjét mi történt.

Miután mindent elmondott kereken, hátranézett Elias-ra, akinek a nevét csak azért tudta meg abban a pillanatban mert páran éljenezték, hogy elzavarta a boszorkányt.

Találkozott a tekintetük, egymást nézték több másodpercig, majd mindketten előrenéztek.

~Vicces. Mint egy kiskutya. Lehet mégsem lesz olyan unalmas mint azt gondoltam. - Gondolta Elias.

 

Ettől kezdve Julie és Elias mondhatni ellenségek lettek, úgy keserítették meg egymás letét, bár ez inkább Elias-ra jellemző, ahogy tudták.

 

Arra talán az Isten sem számított, hogy 1 napra rá társak lesznek...

Oldal: 10. fejezet: Így kezdődött
Miraculous LadyPapillon - © 2008 - 2024 - miraculous-ladypapillon.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat