Karácsonyi special fejezet: 

 

 Hull a hó, téli szünet az iskolákban, fény áradat mindenhol, finom illatok a levegőben, nagy és meleg ruhadarabok az embereken, vagyis itt van karácsony a szeretet ünnepe. Bár akar akad akinek nagyobb a bánata mint, hogy örülni tudjon és a családjával töltse az ünnepet.

Párizs 2 kedvenc hőse nem unatkozik ilyenkor sem.

 

-Szép volt, Lady! - Térdelt le és csókolta meg Pillangó jobb kezét majd felegyenesedett.

-Köszönöm. Nélküled nem sikerült volna. - Mondta mosolyogva Pillangó.

Legyőzték Rémanyóst akinek bánata az volt, hogy az egyetlen fia, aki már elmúlt 25, nem nála tölti a karácsonyt hanem a menyasszonyával. Gyorsan elintézték, hála Pávának aki addig támadta sorozatosan tollcsapásaival amíg mozdulni tudott, Pillangó megtisztította és végeztek is, bár az is közrejátszott, hogy tudta, hogy a fia szereti a szerelmét, és, hogy eltúlozta, máskülönben el lettek volna egy darabig.

 

-Gyorsan letudtuk. - Nyújtózkodott Pillangó. -De örülök, hogy ismét békés minden.

-Én kicsit sajnálom, még 30 perc sem telt el és máris megint mehetünk a magunk útjára. Pedig szívesen elidőztem volna még. - Olyan hangon mondta a fiú mint aki kérleli, hogy maradjon még, és hát a főhősnőnk szíve mondjuk, hogy meglágyult, mégis csak karácsony, gondolta az ünnepre való tekintettel most az egyszer enged a fiúnak.

-Na jó... De csak félórát, utána mennem kell mert programom van. - Páva erre úgy fellelkesült, hogy még Pillangót is meghatotta (egy kicsit).

-Becsületszavam, hogy nem bánod meg!

-Mondjuk, hogy ez a másik karácsonyi ajándékom.

-Lehetséges...? Csináltál nekem karácsonyi ajándékot?

Oldalra fordította fejét mert kicsit elpirult. -Igen, de nem nagy dolog, apróság. - Az öve hátsórészéből amit a haja eltakar, elővett egy szépen becsomagolt ajándékot és a fiú felé nyújtotta aki el is vette.
Páva szó nélkül mosolyogva átölelte Pillangót aki csak csendben hagyta. A lány nem is tudta mennyit jelent Elias számára, kiskorában az anyja csak kötelességből adott neki egy kis semmiséget, ami lényegében egy pár zokni vagy ruhadarab volt ami nagyrészt nem is volt jó rá, sőt, olykor még meg sem nézte mit vesz meg mert a fa alá egyszer egy kék Hamupipőkés póló is került, amikor a testvéréhez került utána már normális ajándékot kapott aminek örült is mert tudta, hogy a testvére tényleg gondolt rá és próbált jó ajándékot venni, több-kevesebb sikerrel, mástól viszont még sosem kapott.

-Köszönöm! - Azt a mosolyát semmi és senki nem tudta abban a pillanatban eltüntetni.

-Csak nyisd ki... Amúgy sem nagy dolog. Mivel már majdnem 4 hónapja társak vagyunk, mentjük meg Párizst és harcolunk a gonosszal, és nem egyszer mentettél meg, gondoltam ennyi jár... A lényeg, hogy boldog karácsonyt! - Sokat törte a fejét, hogy csináljon-e ajándékot vagy sem társának, meg akarta köszönni neki, bár nem lett valami nagy ajándék, sőt, kicsit lett, mégis szívét-lelkét beleadta amennyit szenvedett az elején, volt, hogy azt gondolta ott leheli ki a lelkét. Úgy szedte le a csomagolópapírt mintha valami törékeny porcelán lenne. Egy kicsi kulcstartó volt, pontosabban egy kicsi Páva chibi figuraként. Látszott, hogy nem mestermunka, de nagyon örült neki, úgy nézte a kulcstartót, úgy csodálta meg mintha egy ritka kincs lenne.

-Köszönöm, nagyon tetszik!

-Örülök, hogy tetszik.

-Csak, hogy te se maradj ki a jóból. - Előszedett egy kicsi csomagot és a lány felé nyújtotta. -Boldog karácsonyt! - Pillangó megköszönte majd elvette az ajándékot és kibontotta. Egy kicsi kézzel készített fekete pillangós telefondísz és egy kicsi kb 4 centi magas összegumizott téglalap alakú papírok voltak a csomagban. A telefondíszen látszott, hogy kézzel készítették, mégis mestermunka volt. Csillogó szemekkel nézte meg a kicsi pillangót.

-Ahogy látom tetszik. - Mosolyodott el. -A másikat illetően, bármikor nyugodtan felhasználhatod, feláldozom magam, nem fogok ellenkezni! - Kacsintott a lányra ami nem jelentett sok jót. Levette a befőttes gumit majd biztosan tartva nehogy kifújja a kezéből a jeges szél, megnézte az első papírt. Olyan arcot vágott mintha megkövült volna.

-Kuponok...?

-Kuponok!

-Egy hosszú csók. - Olvasta fel hangosan majd a következőt. -10 percre befogom a számat. Udvarias herceggé változok. Veled maradok örökké. Egy rövid csók. 100 arcpuszi. Bárhova elmegyek. - Még volt vagy 30 kupon de a többit nem olvasta fel, már csak azért sem mert szerepelt olyan mint például: „Védelmezlek este. „

Nem járnak, még csak nem is szerelmes Pávába, mégis belegondolt és pirosabb lett az arca mint egy érett paradicsom.

-Bármikor amikor csak akarod! - Vigyorodott el.

-Te...

~Lehet máskor kellett volna? Hehe...

-IDIÓTA MADÁR! Meggondoltam magam, hazamegyek! - Hátat fordított Pávának majd elugrani készült. -Mindenesetre köszönöm a pillangót! - Mondta piros arccal majd az indáit használva megkapaszkodott egy fára és hamar el is tűnt. ~Ez az idióta madár! Mégis mit gondolt, és mégis miért jöttem ennyire zavarba ettől?! - Gondolta.

 

-Ha a jó oldalát nézem, nem tépte szép, vagyis van még remény!

 

Julie-nál:

 

-Ez komoly?! - Nevetett szinte már sírva Tess.

-Igen... - Mondta morcosan.

-Ez szerelem! Ez szereleeeeeeem! - Énekelte legjobb barátnője aki erre csak továbbra is morcosan nézett.

-Tudod, annak ellenére, hogy idióta madárnak nevezed sokszor, és morcos vagy, mégsem dobtad ki vagy gyűrted össze a kuponokat. - Mondta nevetve a kis kwami.

-Ne kezdjétek!

-Ez szereleeeeem!

-Nektek is boldog karácsonyt! - Remélte Tess ettől befejezi de még elhallatszott párszor, sőt, még Nooroo is beszállt a buliba 1-2x.

-Egyébként miért nem adsz neki egy esélyt? Nem minden fiú Elias Paradis, pláne nem ő, bárki is legyen.

-Ha beleszeretek akkor beleszeretek, ha meg nem akkor nem. Nem fogom ámítani, ahhoz túl fontos nekem, meg alapból nem. - Ezzel le is zárta a témát.

~Hajrá Páva. - Gondolta Tess.

 

 

 

Elias-nál:

-Kuponok! Miért kuponok?! Lehetett volna egy szál fagyott rózsa vagy egy szobanövény is. Ááááá neeeem, inkább KUPONOK! - Oktatta ki Duusu.

-Tényleg ennyire szörnyű?

-Igen! Nem vagyok ember de attól még lány, nőstény, vagyok, lehet választani.

-Mondjuk azt, hogy gondolok a jövőre.

-Szóval a jövőre... Tyúknak nézel vagy pávának?

-Hangulatfüggő. De amúgy igen, a jövőre. Ha, vagyis amikor megtudom Pillangó kilétét... Szóval lehet egyszer jól fog jönni.

Kuncogott a kis kwami. -Te kis előrelátó. Jól belebolondultál Pillangóba.

 

 

Pár nappal később a jégkorcsolyapályán:

 

-Gyerekek, délig lefoglaltuk az egész pályát, addig élvezzétek ki! - Tudatta mindenkivel az osztályfőnök.

Megbeszélték már szünet előtt, hogy valamikor elviszi az osztályt korcsolyázni.

 

Elias és Julie véletlen egymásnak mentek amikor be akartak menni a pályára.

-Vigyázz jobban Törpe! - Förmedt rá Elias.

-Gyökér!

-Liba!

Ez így folytatódott még jó 5 percig majd a tanárnő 100. rászólására egy utolsó halálos pillantást vetve egymásra mindketten ellenkező irányba mentek.

-Hülye bunkó! - Morogta és panaszkodott Tess-nek.

 

-Szerencsétlen liba! - Morgott Duusuu-nak.

 

Nevetett titokban egy teát szürcsölő öregember a padon ülve.

-Hosszú út vár még rájuk.

-Így igaz, Mester. De nem lesz baj amikor megtudják egymás kilétét? - Kérdezte Wayzz.

-A maradék hajamat teszem rá, hogy lesz.

-Akkor nincs mitől tartanunk.  

Oldal: Karácsonyi special fejezet (2016)
Miraculous LadyPapillon - © 2008 - 2024 - miraculous-ladypapillon.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat