Pillangó vagyok!
-Mielőtt válaszolnék a kérdéseidre. Vállalod, leszel Pillangó?
Megvan hozzá a tehetséged, sőt, talán tehetségesebb vagy mint bizonyos volt Pillangók a történelem folyamán!
Leült az ágyára majd úgy dőlt hátra mint egy zsák krumpli.
-Nem tudom, de már megígértem Pávának, hogy jelen leszek a következő alkalomkor. Megígértem, hétvégén megmondom a válaszom, addig is ha felbukkan valami, megyek.
-Köszönöm. - hálás mosolya olyan őszinte volt, hogy meghatotta Julie-t.
-Ne köszönj semmit addig amíg nem mondok igent. Rendben? - nem akarta összetörni a kis kwami szívét ha végül is nemet mondana.
-Rendben. Biztos vagyok benne, hogy igent fogsz mondani. Most pedig, hogy válaszoltál, nekem kell választ adnom a kérdéseidre.
Julie felült, fejmagasságban volt Nooroo-val. -Sorban haladva. Nem tudom arra a választ, hogy mi történt veled, de azt igen, hogy akkor voltál a legmagabiztosabb, mintha nem is te lettél volna. Az íj és a nyíl a te fegyvered. Őszintén szólva azt én sem értem, hogy csináltad. Csak a Katica talizmán ereje képes megtisztítani a gonoszt, legalábbis eddig így volt. Ugyan nem tudom mi ez, de ezért is vagy kiválasztott vagy. Nem tudom hány ezer éve is létezek, de ezalatt még egyszer sem volt még hasonló sem egyik talizmán tulajdonossal, hogy hallotta volna a fájdalmát. - magyarázta.
-Értem. Macskával mi a helyzet? Azt mondtad ő az ellenségünk, akkor miért azzal a lénnyel kellett harcolnunk, több ellenség van?
-Nem tudom, hogy csinálta, de biztos vagyok benne, hogy ő volt, de az is lehet, hogy több ellenség van. - Nooroo arckifejezéséből semmi jó nem volt.
-Ha ő volt, akkor elég ügyes macsek.
-Julie, gyere le segíteni! - jött a női hang lentről.
-Rendben, pillanat és megyek! - válaszolta majd állt fel és nézett Nooroo-ra – Le kell mennem segíteni a keresztanyámnak. Esetleg ennél valamit? Nem tudom mit esznek a pillangók...
-Köszönöm szépen, ha van akkor bármilyen gyümölcsöt kérek szépem. - a vége már alig volt hallható, zavarban volt – Esetleg... Veled mehetnék?
-Julie, igyekezz!
-Máris! - válaszolt – Rendben Nooroo, de később folytatjuk! Bújj el a hajamnál vagy a galléromnál, nem lenne jó ha észrevennének. Gondolom senki nem tudhatja meg.. Ezt az egészet.
Nooroo olyan boldog arcot vágott, hogy Julie is elmosolyodott. Odarepült a gallérjához ami, egy kicsit a hajával együtt teljesen eltakarta a kis kwamit. Először a padlás lehajtható lépcsőjén kellett lejönniük majd a csigalépcsőn. Nooroo odaadó figyelemmel nézett minden apró dolgot, képeket amin a kicsi Julie található fülig érő mosollyal, kis csecsebecséket, ládikákat, díszeket, még a szőnyeget is. Beléptek a lakásuk üzlet részébe ahol Julie keresztanyja, Julia Moreu várta idegesen, idegessége kicsit enyhült mikor meglátta az ajtóban álló lányt.
-Végre!
-Mi történt? - látta, hogy ideges, nem is kicsit. Ilyenkor a legjobb megoldás ha nem idegesíti fel még jobban.
-Segítened kell! Mr. Dupont azt akarja, hogy 1 órával korábban vigyem el a süteményét, amivel nem is lenne gond de nem tudom elvinni mert ezzel 3 torta égne oda, és már csak 30 perc maradt! Azt hittem meg tudom oldani de nem sikerült. Azt mondta ha nem lesz nála a torta akkor nemhogy nem fizeti ki de soha többet nem rendel tőlünk! - szanaszét állt a haja és izzadt, úgy nézett ki mint akinek nem kell sok egy idegösszeomláshoz és ájuláshoz.
-Rendben Julia megpróbálom, csak nehogy elájulj!
-Nagyon köszönöm! - óvatosan Julie kezébe adta a becsomagolt tortát – Siess és légy óvatos! - idegesen visszarohant a konyhába egyedül hagyva keresztlányát. Óvatosan kinyitotta az ajtót, vigyázva arra nehogy leessen a torta. Így haladva holnaputánra sem érnek oda.
-Így nem érek oda időben.
-Ugyan nem erre való de most azt hiszem vészhelyzet van, változz át Pillangóvá.
-Rendben. - Befordultak az egyik sarkon egy zsákutcába és egy kuka mögé vonultak. Nem szívesen de letette a tortát a földre. -Nooroo, szárnyakat ki! - amint kimondta pár pillanat kellett és átváltozva, állt pillangókosztümben. Felvette a tortát majd a szárnyai indáit használva 10 percébe sem telt oda és visszaérnie. Visszaváltozott majd bement az üzletbe. -Megjöttem! - Julia mintha újjászületett volna, úgy lépett ki. Még mindig szanaszét állt a haja de nem nézett ki idegbetegnek.
-Szia! Mi történt, hogy ilyen hamar megjöttél? Olimpiára készültél eddig, hogy sikerült odaérned?
-Az történt, hogy... ,,-Jó gondolat! - folytatta Páva majd simogatta meg Pillangó fejét, ezzel is kicsit össze is kócolta.” Páva megdicsérte. ,,Megvan hozzá a tehetséged, sőt, talán tehetségesebb vagy mint bizonyos volt Pillangók a történelem folyamán!” Nooroo szerint megvédhetné az embereket. ,,A legközelebbi viszontlátásra, Lady!” Legközelebb. -Segített valaki. - mondta mosollyal.
-Mégis ki? 15 perc sem telt el. Csak nem Villám vagy mi a neve annak a szuperhősnek segített? - nevetett.
-Majdnem... Párizs új hőse, Pillangó. Elvitt és még haza is hozott. - Nem úgy nézett ki mint aki túlzottan elhitte volna.
-Végül is, az biztos, hogy az én hősöm amiért időben, sőt, előbb elvitte. Pontosan fizetett az öreg?
-Igen. - elővette a pénzt.
-Betennéd a kasszába? Nem akarom összetésztázni. Akkor én most megyek. Szuperhősmódba kapcsoltam szóval megyek megmenteni 3 torta életét. - hagyta maga mögött a lányt és ment be a konyhába. Elvett néhány gyümölcsöt majd felment a szobájába. Csodálkozott, hogy Nooroo nem jött elő. Megfogta a kis kwamit és a tenyereiben tartotta. Sírt.
-Mi a baj?!
-Se-Semmi! Csak... - a lány arcához repült és megölelte, már ahogy tudta. Julie nyugtatóan az ujjaival simogatta a kwami hátát ás fejét. -Elfogadtad, te vagy az új Pillangó. Olyan régóta vágytam, vártam egy olyan társa mint te! Ugye... Ugye tényleg komolyan gondoltad, ugye nem vonod vissza? - nem tudta miért sír ennyire, vagyis az okát, de azt igen, hogy régen valami szörnyű élménye volt.
-Komolyan gondolom. Addig amíg alkalmas vagyok és tudom csinálni, amíg nem jár le az időm addig Pillangó leszek, megígérem. Kis fejét Julie arcába nyomta. Így voltak még egy darabig, majd Nooroo elmesélte előző gazdáját, Halálfejet, ki volt, mit akart és miket csinált.