Barátok örökre? (2. rész):
-Nooroo, szárnyakat ki! - Tette kezeit a melle közepén lévő talizmánra, közben a kis kwami a talizmánba szállt. Lila fény vette körül a lányt, Tess csak félszemmel tudott odanézni. Majd meglátta az előtte álló lányt, aki már nem Julie volt hanem Pillangó.
Tess szótlanul ült a földön, nem tudott megszólalni a döbbenettől. Az a lány akit általános iskola 3. osztályától kezdve ismer, akit mindig megvédett amikor csúfolták vagy bántották, aki még egy darázs elől is szinte sírva futott el, akivel minden titkát megosztotta, ő Pillangó.
-Te...
-Később mindent elmondok. - Nézett egyenesen a szemeibe. -De most sietnünk kell! - A hegyes jégcsapok egyre közeledtek, Pillangó levette a fülbevalóját ami aztán nagyobb lett. Húzott egy vonalat ami a nyílnak felelt meg majd hátrafeszítette és kilőtte a jégcsapok felé, a nagy lyuk miatt rájuk esett pár jégdarab. Pillangó felkapta barátnőjét majd kiugrott a lyukon a kávézó tetejére és letette Tess-t. Az övdíszéből pittyegést hallott majd társa hangját.
-Pillangó! - Szólt Páva.
Levette az övdíszét majd benyomta és nem csak hallotta de látta is Pávát.
-Pillangó épen és mindegyik szárnyával együtt jelen. - Szólt bele.
-Hol vagy? Meg kell állítanunk Jégszívet mielőtt mindenkiből jégszobrot vagy hóembert csinál!
-Egy kávéház tetején vagyok. Te?
-Az Eiffel-torony tetején. Majdnem jégnyalóka lettem és terv híján feljöttem egyet levegőzni hátha megtalállak. Rontsunk rá Jégszívre?
-Ne, hacsak nem akarsz fagyhalálban meghalni egy jéggömbben...
-Veled együtt? - Ki lehetett találni, hogy vigyorog.
Fejét fogta majd mondta. -Hagyjuk... Gyere, az egyik közeli kávéház tetején vagyok, előttem van egy kicsi és ronda libafos színű üzlet mellette pedig fánkbolt.
-Vettem! Bírd ki nélkülem, mindjárt ott leszek. - Mindketten letették majd visszavette az övére az adóvevőjét.
-Maradj itt, ne menj sehova, ha idejön Páva mondd meg neki, hogy hol vagyok. - Meg sem várva a lány válaszát leugrott a tetőről és a jégbörtönbe zárt emberekhez sietett, de nem volt könnyű dolga ugyanis a jégfarkasok az emberekre pályáztak, várakoztak a jéggömb előtt. Semmiperc alatt egy lámpaoszlopról lelőtte mindegyiket, biztos volt még, de ami a közelben volt azokkal végzett. Ezután a mindegyik embert kihozta a jéggömb belsejéből akik Jégszívvel ellentétes irányba futottak. Hallott egy pittyegést. A brossából az egyik szárny világoslilából sötétlilára váltott. ~Francba! Páva, siess! - Leugrott a lámpaoszlopról, szépen ért volna földet, de egy Fekete Macska tűnt fel a semmiből és rántotta le a lányt a földre, vagyis a hóba és fogta le.
-Megvagy. - Mondta elégedett vigyorral. Mindkét kezét lefogta és a felsőtestén ült, nem bírt megmozdulni, ráadásul erősebb is volt nála. -Ne erőlködj, harmatgyenge vagy fizikailag hozzám képest. - Kuncogott.
Tess lehajolva nézte az eseményeket a tetőről. Még mindig nem hitt, vagyis nem akarta elhinni a valóságot, de leginkább az ő saját tehetetlenségét. Nem tudta volna a puszta semmilyen erejével és szavakkal sem megmenteni barátnőjét.
-Eressz el! - Próbált szabadulni de nem tudott.
-Szóval lehetőséget kapsz, hogy át állj a mi oldalunkra.
-És ugyan – Erősebben szorította a csuklóját. - miért tenném? Jól figyelj, mert sosem fogok a te oldaladon állni! Soha! - Macska semmit nem szólt, fél percig csak nézte a lányt majd sóhajtott egyet.
-Ha nem akkor nem. -Elengedte a lány kezeit majd elkezdte fojtogatni a nyakát. -Igazán kár érted, de ha nem állsz át akkor ugyan mégis miért okozzak magamnak problémát? Inkább megöllek és elveszem a brossodat. - Pillangó előtt kezdett minden egyre homályosabb lenni. Úgy érezte mindjárt itt a vég.
~Páva, segíts... - Kiszökött egy könnycseppje és lefojt az arcán.
Tess arca vizes volt a könnyektől amiket barátnőjéért ejtett. Tudta, hogy valamit, bármit tennie kéne. De mégis mit? Nem akarta kimondani, de először életében rettenetesen félt és nem tudta mit tegyen.
Már éppen lecsukni készülte Pillangó a szemeit amikor pávatollak suhantak szélsebesen Fekete Macska felé aki könnyen kitért a tollak elől de ezáltal el kellett engednie Pillangót, hogy elugorhasson.
-Vedd le a rühes mancsaidat róla! - Ordította erőteljesen és idegesen Páva közben gyorsan odament a földön fekvő köhögő, levegőért kapkodó Pillangóhoz.
-Pont a közepén voltunk valaminek, te tollas dög. - Sóhajtott egyet majd folytatta. -Mindegy. Egyszer úgy is vége szakad a játszadozásomnak. - Kuncogott majd hátrafelé ugrálva eltűnt.
-Jól vagy? - Kérdezte idegesen Páva.
Pillangó bólintott egyet majd a falat fogva felállt.
-Menjünk, meg kell állítanunk Jégszívet. - Ideges volt, nagyon is. Felidegesítette Macska és a tehetetlensége annak ellenére, hogy abban a pillanatban nem Julie Delacroix volt hanem Pillangó a szuperhős, Pillangónak van bátorsága és ereje, nem tehetetlen senki akit mindenki lenéz és könnyen legyőz ha szükséges. Úgy érezte, hogy úgy elrontott valamit mint Julie-ként, remélte ha elintézi Jégszívet akkor elmúlik ez az érzés.
Páva látta a társán, hogy nem olyan mint szokott lenni. Gondolkodás nélkül, hirtelen felindulásból mielőtt ugrott volna, hátulról átölelte, ezzel meglepve kicsit saját magát de leginkább Pillangót.
-Nem tudom mi jár abban a szép fejedben de bármi is legyen az, felejtsd el. Te vagy Pillangó, Párizs új hőse. Kezdő vagy ahogy én is, nem tudunk mélyebben semmit csak amit a kwamik elmondtak. Az, hogy az a rühes dög erősebb mindkettőnknél... Elhallgatott mad folytatta. - Sajnos természetes. De! Leszünk majd még jobbak és akkor lenyúzzuk még a bőrt is róla. - Páva beszéde elért Pillangóhoz. A fiú elengedte a lányt majd egy lépést tett hátra.
Páva felé fordult és magabiztos mosollyal az arcán monda. -Győzzük le Jégszívet! - Szárnyai indáit használva elindult Jégszív után, Páva fellelkesülve haladt mellette ugrásaival.