Elias döntése:

 

 Páva is hazaugrált. Könnyedén ugrált ágról ágra, tetőtől tetőre majd be az ablakán. Kicsit csípték a sebei, de nem foglalkozott ezzel, majd begyógyulnak. Sokkal inkább foglalkoztatta az, hogy tud visszaváltozni, csak nem járkálhat páva kosztümben amíg magától nem történik csoda.

-Esetleg... Tollakat le. - Visszaváltozott, újra a kényelmes és Elias-os ruhájában volt. Duusu annyira vigyorgott, hogy Elias nem tudott nem elejteni egy kis mosolyt. -Akarsz valamit mondani, Vigyori? - Bólogatott a kis kwami de nem szólt semmit. Megpöckölte óvatosan Duusu homlokát, aki rögtön észbe kapott.

-Átváltoztál! Páva lettél! - Mondta kiugró lelkesedéssel. -Tudom, hogy egy hetet mondtál, de úgy érzem, találtál valamit, vagy valakit ami, aki miatt érdemesnek tartod a feladatot és magadat. Tévedek?

-Lehet. De megmondtam, ezen a héten válaszolok neked. - Beleült a székébe és rákönyökölt az asztalára.  
-És mi a helyzet az új társaddal, Pillangóval? - Kérdezte huncut mosollyal.

-Mégis mi lenne vele? Megmentett többször és helyettem is harcolt amíg én szerencsétlenkedtem, annak ellenére, hogy... Félénknek tűnik, de igazából erős.

-Éééééés?

-És ez tetszik. Őszinte, nem szerencsétlen mint az a lány.

-,,Az a lány”? Ahogy beszélsz róla, hallatszik, hogy nem vagy oda érte, nem úgy Pillangóért.
-Nem vagyok oda egyikükért sem, az előbbiért meg pláne nem! - felállt és csak járkált lassan a szobában.

A kis kwami a fiú elé ment, ezzel megállítva.  

-És ki az a másik lány? Amennyire szépen beszéltél Pillangóról olyan rosszul arról a lányról. - Elias látta, hogy addig nem hagyja békén amíg el nem mondja, nem titok csak túl erőszakosan kíváncsi a kis kwami.

-Julie Delacroix. Félénk, visszahúzódó és ügyetlen. Ingert érzek minden adandó alkalommal, hogy felidegesítsem, akkor mindig látom a mérges, felbosszantott arcát, és valamiért ezzel jól el tudok lenni. Két szóval, nem kedvelem!

-Képzelem, hányszor mondogattad amíg elhitted. – Morogta az orra alatt.

 

Kopogott valaki.

-Elias, én vagyok. Bemehetek? - kérdezte a női hang.

-Ööö... -Nézett Duusu-ra. -Várj egy pillanatot!

-Rendben.

-Duusu, el kell bújnod, nem láthat meg a nővérem! - Duusu még Elias-nál is idegesebb volt a gondolattól, hogy valaki meglátja és lebuknak. Körbenézett de hirtelen semmi nem jutott eszébe, ezért úgy leült és nézett egyenesen előre mint egy plüssfigura. -Komolyan? Ágh, mindegy, csak nem veszi észre, vagy akar elvinni. - Odament az ajtóhoz és kinyitotta, bejött egy nála 5 centivel magasabb nő, tágra nyílt aggódó szemekkel nézte végig a fiút.

 

-Mit szeretnél?  

-Veled meg mi történt?! Mik ezek a horzsolások, sebek rajtad? Amikor hazajöttél még olyan tiszta és sértetlen volt a bőrös mint egy babáé. - Duusu erre kuncogott egyet, de muszáj volt visszafognia magát.

-Elyne! - Sóhajtott egyet majd folytatta. -Amikor hazaértem akkor is már rajtam voltak, csak egyrészt gyorsan jöttem egyből fel, másrészt eltakartam csak már lemostam. - Magyarázta.

-És MIÉRT vannak rajtad ezek? Ugye nem keveredtél verekedésbe? - Faggatózott karba font kézzel.

-Nyugi „Anya”, látod, túléltem, élek és virulok.

-Mit éltél túl?! - Olyan szemekkel és hanggal kérdezte amitől még egy elvetemült gyilkos is nyúlcipőt húzott volna mert Elyne Paradis elvetemültebb és ijesztőbb tud lenni mint bárki. Elias tudta, hogy addig nem száll le a témáról, róla, amíg nem mond valami hihető magyarázatot.

-Felmásztam egy fára és leestem. Ennyi. Kész.

-Tudod, ez azért is sántít mert nem tudsz fára mászni. Tudom mikor hazudsz és mondasz igazat.

-Tudom, hogy aggódsz miattam, de tényleg nem kell. Nem keveredtem semmi rosszba és nem is fogok meghalni.

Elyne tudta, hogy történt valami, nem az amire ő gondolt. Faggatta volna tovább, de nem érezte szükségét, ugyanis olyannak látta kistestvérét amilyennek régóta nem. Legyen bármi is, majd elmondja amikor eljön az ideje. Ugyan ő a nővére, de attól még nincs joga hozzá, hogy mindenbe ami az életébe történik belefolyjon.

-Elyne? - Nővére szótlanul állt.

-Elias, nem tudom mit titkolsz előlem...

-Nem titkolok semmit! - Vágott a szavába idegesen.

-Hallgass kisöcsi, én beszélek! - Elias rögtön elhallgatott ezért folytatta mondandóját. -Szóval, nem tudom mit titkolsz, de téged ismerve minden marhaságon elgondolkodsz ami a maradék eszedbe jut, megéri-e, nehéz-e, megtudod-e csinálni és így tovább... Ne tedd! Ha úgy érzed színt, életet, célt hoz az életedbe, ne gondolkodj semmin csak tedd meg, mert később lehet megbánod, és több esélyed nem lesz de nem is panaszkodhatsz. Úgy éld az életedet, hogy később ne bánj meg semmit. A lényeg, hogy találd meg a saját utadat és indulj el rajta! - Elias arcát nézve megértette. Elyne az órájára nézett, olyan fehér lett mint aki szellemet látott volna. -Basszus! Sietnem kell! Csak azért jöttem, hogy szóljak, későn érek haza.

-Rendben. Vigyázz magadra. - Elyne megölelte testvérét majd becsapva maga mögött az ajtót szaladt el szélsebesen.

-Érdekes nővéred van. - Szólalt meg Duusu. Nyújtózkodott majd odarepült Elias vállára.

-Duusu.

-Hm?

-Vállalom.

-He? HEEEEEEEEEEEEE???! EZ AZ!!!!! - Mint egy bomba, olyan lelkesedéssel mondta. -Jól gondolom, hogy az Isten küldötte nővéred beszédétől hoztál döntést, vagy esetleg meghatott végre a beszédem?

-Egyet találhatsz.

-Valld csak be. Meghatottak a szavaim csak a nővéredé is kellett. - Olyan büszkén mondta mintha ő miatta vállalta volna el.

Elias látta mennyire örül a kis kwami, ezért annyiban hagyta a dolgot, had örüljön.  

Oldal: 6. fejezet: Elias döntése
Miraculous LadyPapillon - © 2008 - 2024 - miraculous-ladypapillon.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat