Hárman az igazság ellen (4.rész):
Nem tagadta de nem is tudta volna, hogy fáj a sérülése, csak rá kellett az arcára nézni, minden ugrás olyan érzés volt mintha átszúrnák, de muszáj volt, nem nagyképűségből de tényleg csak ő tudja visszaváltoztatni. Nem szokványos gonosz, nem akarta (még) elpusztítani Párizst, csak, „csak” a szuperhőseit. Először Pávának majd nem sokkal utána Pillangónak jelzett a talizmánja.
-Ez így nem lesz jó. Egy dolog, hogy megtaláljuk Igazságosztót de még végeznünk is kell vele. Javaslom változzunk vissza, töltsük fel a talizmánjainkat, civilként amúgy sem bánt minket, elméletileg. - Közölte Pillangó.
-Mondanám, hogy igen, persze, de nem foglak magadra hagyni ilyen állapotban. - Mondta aggódó hangon Páva.
-Ha a legrosszabbkor változok vissza akkor jó okod lesz aggodalmaskodni ugyanis szempillantás alatt megöl.
Páva elgondolkodott pár másodpercig és belátta, elismerte, hogy nem hülyeség amit társa mond. -Rendben. De vigyázz magadra! - Tette hozzá.
Bólintásával jelezte, hogy igen majd elugrált haza ahol meglepődésére nem talált Julia-t. Nagyon remélte, hogy jól van, szíve szerint rögtön megkereste volna, hogy biztos legyen abban, hogy nem esett semmi baja, de tudta mi a feladata, és azt is, hogy tud magára vigyázni, de az erős érzés akkor benne volt.
Csak ő maradt neki. Amikor rokonai azon veszekedtek hova adják be, milyen intézménybe, esetleg bármilyen bentlakásos intézmény, bárhova de ők nem fogják felnevelni, rokonaival ellentétben Julie néhai anyjának a legjobb barátnője Julia, akivel olyan volt a viszonyuk mint a testvéreknek, aki nem mellesleg Julie keresztanyja, szó nélkül mérgesen a rokonokra nézve vállalta a kislány felnevelését. Elborzasztotta, hogy a rokonok ilyen ellenszenvvel vannak Julie iránt, hogy ilyen könnyedén mondják ki előtte azokat a szavakat amiket nem is ért.
Miatta teljesen új életet kezdett, elköltöztek, munka mellett este cukrász iskolába járt, hogy megnyithassa saját boltját amivel több pénzt kereshet, nem dirigálhatnak neki, egyben többet lehet Julie-val, sosem mutatta, nem engedte meg magának, hogy megtörjön, pedig nem volt könnyű, volt, hogy nem is tudott aludni, gyakorolta a sütést aminek nyomait is el kellett takarítania, figyelnie kellett egy alig 5 éves megtört kislányra, közben helytállnia a munkában, mégis minden nehézség ellenére mosollyal az arcán fogadta minden reggel.
Pillangó visszaváltozott majd lerogyott a földre, nem kicsit volt ezúttal megerőltető. Nooroo aggodalmaskodott körülötte, nem tudta mit tegyen, egyáltalán tehet-e valamit. Nehézkesen de felállt, odament a hűtőhöz, kivett pár szem szőlőt amit Nooroo gyorsan, avagy amilyen gyorsan tudta el is fogyasztott.
-Feltöltődtél? - Kérdezte Julie.
-Igen.
-Remek. Nooroo, szárnyakat ki!
Páva szintén hazament mert a szobájában a legalsó fiókjában van Duusu napraforgómag csomagja. Kibontotta és az egészet az asztalára borította.
Visszaváltozott és várta, hogy a kwami végezzen az evéssel, lehetőleg gyorsan, erre azt mondta, az evést nem lehet elsietni, Elias hozzátette, hogy kivétel amikor meg akarják ölni és a társa sérült.
-Az a lány...
-Ne most kezdj mélázni az élet nagy kérdésein! - Idegeskedett Plagg.
-Tudom...
-Akkor miért csak néztél mint egy hal alakú sajt?! Lehet, hogy ebben a pillanatban is meg akarja ölni, de végül is ezt téged nem érdekel, hiszen az ellenséged.
-Ez így van. De... - Gondolkozott el.
-Ha te nem mondod el akkor én sem, feltéve ha egy pormentes camembert szeletet kapok! - Kacsintott a kis kwami.
-Fenébe is! Plagg, karmokat ki!
Duusu 8 és fél perc alatt, ami Elias-nak 1 órának tűnt, befejezte az evést.
-Na végre!
-Megy ennél lassabban is! - Fenyegetőzött Duusu.
-Duusu, tollakat fel!
-Páva, hallasz? - Jött a kérdés a fegyveréből ami egyben az adóvevője is.
-Hallak Lady. Hol vagy?
-Jelen pillanat az Eiffel-torony tetején levegőzök.
-Máris ott vagyok. - Ezzel le is tette és már ment is a torony tetejére ahol Pillangó várt rá. -Lady. - Köszöntötte.
-Én is örülök. Mit tegyünk? Csak mert eddig az akcióink elég sikertelenek voltak.
-Tudod mit furcsállok? - Kezdte Páva. -Értelemszerűen nem akarja, hogy eltaláld a nyiladdal, de mintha tudta volna, hogy attól visszaváltozhat. Ezzel azt akarom mondani, hogy nem lehet, hogy most nem feltétlen kell meglágyítanod a szívét hanem csak egyszerűen eltalálni?
-Megkönnyítené elméletileg a dolgot.
-Miért csak elméletileg?
-Mert el is kell találnom de ha folyton mozog vagy téged hozzám vág akkor nem tudom megcsinálni.
-Eh... Nos, ez tényleg problémás. Egyáltalán mi a baja Pinky-nek?
-Egy kislány folyton bart kever amit ő mindig megpróbál megakadályozni de végül mindig ő kerül bajba, minden amit tudtak eltiltottak tőle igazságtalanul, másik lány pedig jól jár.
-Keressük meg lányt és vigyük elé, bocsánatot kér egész Párizs előtt, addig te meg megcélzod.
-Jól hangzik, de ezzel az az egy baj van, hogy Macska tudja csak, hogy hova jár, és rejtély, hogy hova tűnt.
-Megkeressük. Induljunk.
-Rendben.
Elindultak megkeresni Macskát, hamar meg is találták, Igazságosztó mellett. Csöndben elbújtak a fák lombjai között, hogy kihallgathassák őket.
-Akkor, áll az alku? - Kérdezte Macska.
-Szóval beismered, hogy a jelkép... Nem... - Gondolkozott el a megfelelő szón.
-Létezés?
-Igen! Szóval, hogy a létezésed haszontalan, és, hogy én vagyok a legjobb hős?!
Macska összeszorítva ökleit mondta. -Igen. - Abban a pillanatban simán tudott volna villámokat szórni a szemével de a kis fiatal gonosztevő, vagyis igazságosztó nem tudta mit jelent az arckifejezése, korához és gyerekességéhez „méltóan” előbb hitte az, hogy minél hamarabb a szolgálataiba akar lépni mint alattvalója, és ekkor fogant meg benne a szinte már zseniálisan idióta ötlet.
-Eldöntöttem! Nem csak az igazságot fogom védelmezni mint egyetlen szuperhős, de egész Párizs országot is a elfoglalom! - Pillangó és Páva néztek mint az elborzadt halak, de nem a kijelentéstől. El is felejtették, hogy egyszerűen csak el kell találnia Pillangónak Igazságosztót, legalábbis elméletben. Levette a fülbevalóját ami megváltoztatta méretét, célba vette a szívét, és kilőtte azzal a mondattal, hogy.:
-Franciaországban vagyunk te törpe!
-Hehe... Lady kiakadt egy kicsit.
Szárnyas hősnőnk visszafogta magát, szíve szerint adott volna neki egy nyaklevest még akkor ha töpricsek nincs tudatában a tetteinek de akkor is majdnem megölte. Fekete „kabalaállatkánk”, díszes madárkánk, legjobb barátnőnk és lila pillangónk, ó, és persze történetírónk örömére nem következik be, de hát kitudja, gonosz egy lény a történetíró, bármit megtehet amit akar... Na de visszatérve.:
A nyíl eltalálta Igazságosztó szívét. Hátrálni kezdett, és ahol eltalálta a nyíl, fénylő, apró gömbök jöttek ki majd tűntek el, a szivárvány színeiben pompáztak, egyszerre volt színes és mégis fényes mint a gyermeki fantázia és ártatlanság. Már oda sem tudtak nézni olyannyira volt vakítóan fényes. Ahol lecsapott, sérülést, kárt okozott, bejárták a fénylő szivárványgömbök és tették semmissé mintha meg sem történt volna, Igazságosztó esetében nem történt sok minden, nem direkt. Eddigi ellenségekkel ellentétben ő ténylegesen igazságot és békét akart, csak közel sem jó úton és módon. Mikor eltűntek a gömbök, ott feküdt a földön az emberi külsejű, átlagos ruházatú Lisa.
Elmúlt a veszély.
-Szép volt. - Jegyezte meg Macska.
-Szóval... Szép? - Macska elé sétált, majd úgy törölte képen, hogy berepedt a fa aminek esett. Mindkét fiú kikerekedett szemekkel figyelt. -Mégis mi a jó franc volt ez, és hova tűntél amikor én azt hittem, hogy meghalok?! Ellenségek vagyunk de ebben társak voltunk ehhez képest ha rajtad múlik ott halhattam volna meg! - Páva fel nézett. -Ezért is, még egyszer köszönöm Páva. - Nézett vissza Macskára. -Őszintén, semmit nem vártam azzal, hogy eléd ugrottam, nem vártam, hogy át állsz a mi oldalunkra, hogy barátok vagy hasonlók leszünk, de akkor is valamiért mérges vagyok!
Macska hirtelen elkezdett nevetni, Pillangó és Páva meg álltak ott mint az idióták, azt hitték megőrült. Egy ugrással fel is állt a földről, egyik kezével megfogta Pillangó kezét, másikkal a derekát, odahúzta magához és...
Megcsókolta. Aztán elengedte és még mielőtt Páva tollcsapása eltalálta volna, felugrott az egyik fára majd onnan egy háztetőre. Pillangó arca vörösebb volt mint egy rák, bónuszként mint aki megdermedt úgy állt ott kikerekedett szemekkel.
-Ezt veheted hadüzenetnek, Tollas! - Mondta „szívtipró” vigyorral.
-Ezért még 1000x megfizetsz. Hidd el te kis Dög, én fogok nyerni! - Nézett fenyegetően Macskára.
Macska szó nélkül elment, Páva feszült idegekkel ment Pillangó elé és rázta meg, hátha ettől visszajön.
-Megcsókolt...
~Megölöm, esküszöm megölöm! Én akartam volna először megcsókolni. Átkozott dög!
Lisa kezdett ébredezni...
Másnap reggel az iskolában.
Oszlopoknak ütközve, néhányszor majdnem elütve de beért az iskolába, de úgy nézett ki mint egy hulla, Elias szintén. Anélkül, hogy egymáshoz szóltak volna egy rossz szót, egyáltalán nem is vették észre a másikat, leültek a helyükre. Az addig nagy hangzavarnak vége szakadt mikor is figyelmen kívül hagyták egymást.
Tess rögtön azzal kezdte, hogy kezét barátnője homlokára tette, hogy megnézze van-e láza.
Mindketten sóhajtottak egy nagyot majd a padjukra dőltek, Tess kérdezte, faggatta Julie-t de nem használt. Julie első csókját az ellensége lopta el, Elias szeme láttára csókolta meg Macska a szerelmét, és háborút indított.
Lisa ügyét megoldották. Útmutatásnak hála hazavitték, bezzeg azt nem tudja, hogy nem Párizs országban hanem Franciaországban van de mindegy. Végül minden megoldódott, legalábbis Lisa-nak, hőseinknek még csak most kezdődnek a gondok.
//Ezt a fejezetet egyik barátnőmnek ajánlom, remélem eléggé orrvérzést okozott! :D //