Hamis vád: 

//Elnézést amiért csak most hoztam, de voltak/vannak problémáim az iskolában amik elvették az ihletet. ^^'//

 

 -Egyél! - parancsolta Tess Julie szája elé tartva egy szendvicset.

-Igazán értékelem a figyelmességedet... de ha tovább etetsz, esküszöm le foglak hányni. - Tess visszatette dobozába a szendvicset és visszaült mérgesen a helyére.

-Mi bajod az evéssel? Tudod, hogy enned kell. A nem mondom ki mi miatt vagy 15 kilót lefogytál! Tizenötöt!!!
-Na, azét annyit nem! Csak tízet...

-”Csak tízet”. CSAK?!

-Te és anyám jól kijöttetek volna. Mindkettőtök tele akar tömni kajával és mindketten makacsak vagytok!

-Nem fognátok be végre? Majd eszik amikor éhes lesz.- kérdezte Elias.

-De bunkó vagy Paradis. - szólt oda Farah – Julie, tényleg nem ártana enned, történtek hatására eléggé lefogytál.

-Ja, mint egy ronda múmia.

-Pofa be Paradis! Szóval a lényeg a lényeg, hogy vissza kéne híznod azt a 10 kilót.

-Rajta vagyok Farah, de az a gond, hogy Tess minden pillanatban etetni akar és már nem bírom tovább.

-Kíváncsiságból kérdezem, de ha kínos kérdés nem kell válaszolnod. Mi történt a ruháiddal? Ha jól látom az utóbbi ez hétben mindennap ugyanabban a ruhában jössz. - kérdezte Ryan.

-Nos...

-Egy csövestől mit vártok?

-Fogd már be! - mondta egyszerre mindenki a teremben.

-Ch! - sértődötten elkezdett firkálgatni a füzetébe figyelmen kívül hagyva a többieket.

-Jajj szegény fejemnek. Ez a fiú nem hallgat a jó szóra! - gondolta Duusu. Szegény kwami mióta megtudta Pillangó kilétét és találkozott pillangó társával máson nem jár az esze csak azon, hogy tudná elérni, hogy rendesebb legyen Julie-val, különben ha egy nap kiderül, nem lesz jó vége. Lelki szemeivel látta gondolataiban ahogy lekever a lány Elias-nak pár pofont és otthagyja szó nélkül. Mindenképp el kell ezt kerülnie!

-Ugye volt az a kellemetlen dolog... és akkor ezt leszámítva minden ruhám kukában végezte, elégettem vagy szétvágtam. - mesélte lehangoltam. Tess feje fokozatosan változott vörössé.

-Ez hivatalos Rv!

-Hivatalos mi?

-Ruhaügyi vészhelyzet!

-Hajrá. - veregették meg egyszerre együtt érzően a lányok Julie vállát. Nem igazán ismerték, de a ruhaimádatáról, ami igazából sokkalta inkább az örök szenvedélye, szerelme tudtak, és arra is rájöttek, hogy amikor így néz az nem jelent semmi jót. Ezt persze Julie tudta a legjobban, nem egyszer volt Tess próbababája anno mikor még nem engedték meg a szülei, hogy kapjon. Sóhajtott egyet és rádőlt a padjára.

-Nők. - fogatta szemét Elias.

Többé-kevésbé minden helyrejött miután legyőzték az Átkot. Páva 2 órán keresztül hagyta, hogy Julie nekitámaszkodva aludjon, utána hazavitte, sírva kért mindenkitől bocsánatot, Julia szintén elkezdett bőgni mint egy csecsemő, Tess is csatlakozott. Páva akaratlanul is mosolyogva nézte végig a jelentet majd ment haza, fáradt volt.

Elias nem mondta ki, de kezdett már hiányozni Julie, hiszen őt a legjobb piszkálni. Na igen. Piszkálni. Duusu-nak volt egy olyan érzése, hogy egyszer iszonyatosan meg fogja bánni és oda-vissza fog a szobájában járkálni, hogy mit találjon ki amivel tudná a szánalmas helyzetét menteni.
Mondhatni minden a megszokott kerékvágásban ment, egészen addig a pillanatig....

-Gyerekek! KÖZÖS, ismétlem KÖZÖS feladatot kaptok. - több lelkesedés érezhető egy temetésen mint az osztály reakciója. - Nem kell ennyire örülnötök. A párokat én választom ki. - felsorolt mindenkit ki kivel lesz párban. Semmi gond nem volt egészen addig amíg – Julie és Elias.

-MI?! - mondták egyszerre.

-Pár-ban lesz-tek.

-De miért?! Kérem szépen tanárnő, bárki mással szívesen leszek párban csak vele ne!

-Dettó. Nem leszek ezzel az anorexiás libával!

-Na tudod ki az anorexiás te húgyagyú barom. - mindenki a teremben, tanárnővel együtt tátott szájjal néztek Julie-ra. Az egész iskola megszokta már kettejük veszekedését, ahogy szerencsétlenül visszaszól valamit Elias-nak, amit valószínűleg egy tíz éves mondana visszavágásként viszonylag visszafogottan.

-N-nos pont ezért lesztek párban!

-Mert húgyagyú?

-Mert liba?

-NEM! Mert folyton veszekedtek! Tudom, hogy Elias kezdi egy veszekedéshez két ember szükségeltetik. Addig foglak titeket párba állítani minden egyes feladatnál amíg nem fértek meg egymás mellett legalább annyira, hogy ne szóljatok egymáshoz.

-De ez nem igazság tanárnő.

-Nem téged akarlak büntetni Julie, de ha más már nem jut eszembe...

-Vicces, nekem pont jutna de akkor meg a bocsánatkérésektől zengne az egész iskola. - gondolta Duusu.

 

Iskola végén:

-Libák királynője. - szólt oda Julie-nak.

-Gyökerek megtestesítője?

-Nesze. - átnyújtott egy papírfecnit Julie-nak – Ha nem jössz, így jártál, nem csináljuk meg a feladatot. - nem várva meg míg megszólal hátat fordított a lánynak és elment.

-Nyertünk egy utat a pokolba.

Ajtónál hallgatózva minden körmét összerágva kémlelete a számára úgy tűnő, magában beszélő lányt.

-Nem igazság... ez, ez, e-ez a sima átlagos két szép szemű bolond álszent lotyó! Hogy merészeli elcsavarni az én Elias-om fejét?! Ezt nem hagyom annyiban!

 

Másnap:

-Akkor utcsó óra után átmész hozzá? - kérdezte Tess.

-Van más választásom?

-Igen. Az, hogy nem mész át.

-Nem lehet. Amúgy is, rendszeresen mentem Párizst, pár óra az ördögnél semmi!

-Én mindent elhiszek. - mondta ironikusan.

 

Később Elias házánál:

 

Bekopog az ajtón. Elyne nyitja ki, megkérdi ki az.

-Szép jó napot kívánok! Elias-hoz jöttem. Itthon van? - kérdezi cukormázasan a lány.

-Öhm... már ne is haragudj de te ki vagy?

-Jajj elnézést. A nevem Julie Delacroix, egy iskolába járunk Elias-al. Együtt kell megírnunk egy feladatot.

-Elyne Paradis vagyok, Elias nővére. Elias még nincs itthon, ilyenkor még órája van.

-Ez furcsa, pedig ezt az időpontot adta meg.

-Nem tudom miért mostanra mondta, de gyere be. Maximum 10 perc és hazaér. Várd meg a kanapén. - félre állt, hogy beengedje a lányt. Nem volt Elyne számára valami bizalomgerjesztő, de mi mást tehetett. Csak 10 perc és Elias hazaér, utána már az ő gondja. Julie bement az előtérbe. Úgy nézett körbe mint egy múzeumban.

-Remek ízlése van. - nem volt túl meggyőző. Sokkalta tűnt úgy, hogy hízelegni akar mint őszinte véleménynek.

-Köszönöm... most megyek, folytatnom kell a munkámat.

-Munka? Milyen munkát tetszik csinálni? - a lány túlzott érdeklődésétől borsódzott Elyne háta.

-Határidős papírmunka. Két hónapja dolgozok rajta, holnap van a határidő. - válaszából csak úgy áradt a közömbösség.

-Esetleg megnézhetem kérem szépen? Tudja, irodai munkás szeretnék lenni, és mindig is szerettem volna látni igazi papírmunkát, hogy tudjam mire számítsak.

-Nem gondolom, hogy ez jó ötlet...

 

-Azok lennének? - szaladt oda az egyik nyitott ajtós szoba íróasztalához és vette kezeibe a papírokat.

-Hé! Azonnal tedd le! - odaszaladt Julie-hoz aki kitért előle és a bejárathoz szaladt s közben olvasta a papírokat.

-Ezek aztán tényleg érdekesek. Látszik, hogy sokat dolgozott mind a 70 oldallal. Van esetleg másolat? Szívesen elolvasnám.

-Nincs másolat, ezért mondom, hogy tedd le! - parancsolt rá idegesen. Két hónapnyi munkája és az állás a volt azokban a papírokban. Ha csak egy gyűrődés is lesz rajta, neki vége.

-Szóval értékesek. Milyen kár lenne ha – széttépte az összeset apró fecnikre – Hoppá!

-MI A FRANCOT CSINÁLTÁL TE ELMEBETEG! Takaródj a házamból te átkozott kölyök! - Elyne arca eltorzult az idegességtől. Szemei vörösek lettek, nem sok hiányzott, hogy elsírja magát.

-Teával nem is kínál meg? - kérdezte mosolyogva.

-Nyomorult. Azt mondtam kifelé! - odament a lányhoz és karjánál fogva az ajtóhoz húzta és lökte ki majd csapta be az ajtót. - Fenébe... A FENÉBE!

-Ch. Milyen udvariatlan egy nő. El sem hiszem, hogy testvérek, pedig Elias mindig talpig becsületes, mindig mindig mindig iiigazi úriember és nagyon kedves, és cuki, aranyos, helyes. Áh... ő a legmenőbb!

Öt perccel később Elias lépett be a lakásba.

-Megjöttem. - csukta be maga mögött az ajtót. Sírást hallott a nagyszobából. Odalépett a szoba szélére. Elyne a kanapén ült, lefelé hajolva sírt. Elias ledobta táskáját és a földre és odarohant aggódva hozzá. - Mi történt? Valaki bántott? - szegezte neki a kérdéseket.

-Végem van. - sírta el – Idejött, és egy kis idő után csak úgy odament és széttépte! - túrt bele a hajába.

-Kicsoda tett mit? Ezt nem értem. - feszültek az idegei. Soha életében nem látta ilyen összetörtnek nővérét.

-A papírokat – mutatott az asztalra – csak úgy széttépte apró darabokra az a fruska.

-Amikkel 2 hónapja dolgozol éjt-nappal? - bólintásával jelezte, hogy igen.

-Biztos ki fognak rúgni! - még erősebben sírt – Nem akarom, hogy elveszítsd mindenedet amid van! - Elias nyugtatóan átölte nővérét. Duusu az előszobából nézte végig.

-Ki tette?

-J-.Julie Delacroix.

-Julie Delacroix... - szemeivel ölni tudott volna, arca úszott méregtől és a dühtől. Duusu megmozdulni sem mert olyannyira megijedt társától. - Ezért megfizetsz. Bárcsak hagytam volna, hogy megöljön az Átok! - gondolta.

 

Másnap:

 

-Végül meglett a cetli?

-Nem. Eltűnt mint szürke szamár a ködben. Tesin a ruhámon hagytam az öltözőben, de utána mintha felszívódott volna.

-Jajj de kár, vagyis ki kellett hagynod a nagy találkozást.

-Nem áll jól neked az irónia.

-Megnyugtatlak, neked sem.

 

Szünetben:

 

-Megkeresem az osztályfőnököt. Megkérdezem csinálhatom-e egyedül a feladatot.

-Úgyis nemet mond. Időpazarlás.

-Azért megkérdezem. Nem akarok vele dolgozni.

-Hajrá.

-Ennyire ne legyél lelkesítő, még a végén rám is ragad.

-Bocsi, de tudod, hogy amit ennyire reménytelennek tartok ahhoz nem tudok szurkolni.

-Bezzeg a kettesért tudsz imádkozni!

-Hé, ez övön aluli volt!

Otthagyva barátnőjét kiment a teremből. Épp a szekrények mellett haladt el mikor valaki erősen a falhoz rántotta és odaszorította.

-Jóságos ég! Mit akarsz?

-Ne játszd az ártatlant. - szorította meg Julie csuklóit.

-Engedj el, ez fáj!

-A nővéremnek jobban fájt amit tegnap műveltél te elmebeteg. - Julie Elias szemeibe akart kiabálni de mikor belenézett, megfagyott benne a vér. - Elmentél az otthonomba. Széttépted azokat a papírokat amikkel a nővérem több hónapon keresztül dolgozott. Valld be, és most rögtön mondd el miért tetted.

-Nem mentem el a házadba. Elvesztettem a papírt amire felírtad! - próbálta menteni magát de a gyilkos szándék nem tűnt el a szemeiből.

-Nyomorult egy nőszemély vagy. De tudod mit? Ha azt hitted eddig szívattalak, akkor ezentúl mindennap a poklok poklát fogod átélni. Senki nem szórakozhat a családommal. Nem úgy mint veled. - gonosz, öntelt vigyorra húzta a száját – Te csak egy kis beszari vagy akinek nem számít ha előtte nyírják ki a házat, csak állsz és figyelsz!

-E-ez nem igaz! - elkezdett remegni.

-Magadtól semmire nem vagy képes, haszontalan fruska vagy aki mindig másokra támaszkodik, hogy egy apró dolgot el tudjon érni. Ha bajod van valakivel, tönkreteszed azt aki az egyik legfontosabb számára, hogy neki fájjon. Vagy esetleg azt tagadod, hogy régen nem csak néztél mint egy hal és vártad amíg a körülötted lévők meghalnak?

-N-nem igaz! - kitört belőle a zokogás a hamis vádak és a régi emlékek miatt amit éppen hogy lezárt magában. Nem gondolja, hogy ő a hibás, de ha ilyen megvetéssel és undorral mondják neki, természetes, hogy félelmében elkezd sírni.

-Ezennel megesküszöm, hogy amíg egy iskolába járunk s tovább, megkeserítem minden napodat, fájdalmat fogok neked okozni ahogy azt te tetted a nővéremnek! - elengedte Julie karjait és minden szó nélkül otthagyta a földre rogyó zokogó lányt. 

 

Oldal: 25. fejezet: Hamis vád
Miraculous LadyPapillon - © 2008 - 2024 - miraculous-ladypapillon.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat