Esély:
- Mi?! - kérdik mindketten ugyanazt, várva kérdésükre a választ.
Nem értik mi történik. Képzeletük szüleménye, valóság? Kíváncsiságukkal karöltve tesznek egy próbát.
-Kérlek szépen Mester, hallgasd végig mondandómat! - kérlelte Nooro reményteli szemekkel.
Semmi ártó szándékot nem érez Nooro felől, sőt mintha valamilyen oknál fogva ő tartana Julie-tól. Közelebb lépett a lebegő kwamihoz s mintha porcelán lenne vette Nooro-t kezeibe és nézett le biztatóan. Érezte, ez a lány nem olyan mint előző mestere, ő kedves és jó ember.
- Rendben, figyelmesen végighallgatlak. - mosolyával sikerült megnyugtatnia a lila kwamit.
- Lennél olyan kedves barna hajú fiú, hogy végighallgatod amit mondani szeretnék?
- Elias. A nevem Elias. - vágta rá.
- Kérlek Elias hallgass végig! - sóhajtott egy nagyot majd bólintott, jelezve, hogy végighallgatja.
- Majdnem háromszáz éve, hogy legyőzték előző mesteremet, Halálfejet ki a talizmánokat felhasználva akarta megszerezni az isteni erőt azáltal, hogy mindegyiket megkaparintja. Az akkori Katicabogárnak és Fekete Macskának sikerült legyőzniük, a béke újra visszatért, ahogy nem sokkal később mi kwamik is visszatértünk talizmán formánkba és mély álomba merültünk várva a napot mikor újra szükség lesz ránk. - mesélte szomorúan Nooro.
- Nem tudom hány éve valaki ellopta a Macska talizmánt. Elrejtőzött, egészen mostanáig nem láttuk, vagyis Chung mester, a teknős kwami birtokosa aki őrzi a talizmánokat. Nem fiatal, könnyedén győzte le őt Macska és vette el tőle a katica talizmánját, vagyis a fülbevalókat.
Elias látva őszinte szomorú arckifejezését már nem unottan és hitetlenkedve hallgatta tovább.
- Ezért új hősökre van szükség.
- Többes szám, vagyis még vannak rajtam kívül akiknél megjelent egy... kwami? - kérdezte kíváncsian Julie.
-Igen. Egy valaki, a páva kwami, Duusu. Hogy kicsoda ő, embertársad azt nem tudom.
- Öhm... elnézést kérek értetlenségemért... Ha több talizmán-kwami akármi van még akkor miért nem használja a mestered az összeset, hogy közös erővel győzzék le az ellenségeteket? Nem lenne egyszerűbb?
-Összesen hét talizmán van. Két legerősebb a katica és a macska amik nincsenek birtokunkban. Teknős kwami, Wayzz Chung mester társa. Méh és róka pedig a mesternél a dobozban, illetve a páva az esetleges társadnál, és én a pillangó kwami, Nooro. Hogy mit miért tesz a mester azt nem tudom, de őt ismerve megvan rá az oka legyen az bármi.
- Összegezzük a dolgot – kezdte Elias – Kockáztassam a normális életemet ezért a baromságért, hogy legyőzzem ezt a Fekete Macska nevű bohócot, majd miután végeztem adjam vissza mintha mi sem történt volna és megy tovább a mostani életem? - kérdezte Elias.
– Nem teljesen így...
- Nem. - vágta rá – Meghallgattalak, hogy ti mit akartok. Nekem ez miért érné meg? Nem kockáztatom parancsszóra az életemet egy hirtelen jött beszélő plüssmadár miatt!
- Egyrészt, nem vagyok plüss!!! Másrészt, nem tudom neked mi érné meg, de leszögezem, hogy havonta érkező pénzösszeget, aranyat, portékákat nem fogsz kapni. Ahogy elődeidet, téged is úgy ért ez a megtisztelő feladat mint derült égből villámcsapás. - nyitotta szóra száját Elias mikor Duusu tovább folytatta – Viszont arra kérlek adj egy esélyt! Nem azt kérem, hogy fogadd el, csakhogy így látatlanban semmit nem tudva az egészről ne mondj nemet. Első benyomásra nem vagy a megtestesült kedvesség, viszont ettől eltekintve hiszem, hogy lehetsz hős.
Nemet akart mondani, mégsem tette. Maga sem tudja miért de nyögvenyelősen adott egy esélyt a dolognak. Hiszen ki tudja, lehet kevésbé lesznek unalmasak napjai ezáltal.
- Rendben... De csak azért, hogy bizton állíthassam megint, hogy nem! - szavai hallatán Duusu mosolya majdnem füléig ért – De! - folytatta – Csak egy hetet, azaz hét napot kapsz, ha nem sikerül meggyőznöd szó nélkül távozol!
- Igenis főnökúr!
- Még mindig Elias Paradis vagyok de ne zavarjon... - morogta orra alatt.
-Jut eszembe. Nem mutatkoztam be. A nevem Duusu.
Julie nem akarta Nooro-t megbántani de nem volt más választása.-
- Mondhatnám, hogy igen, de nem tehetem. Embereket megvédeni és a sajátomat kockáztatni... Ezt túl felelősségteljes feladat ahhoz, hogy egy ilyen lán mint én elvállaljam, magammal sem tudok mit kezdeni. Félénk és visszahúzódó vagyok... - oldalra fordította fejét, a padlót bámulta. Nem akart Nooro szemeibe nézni, biztos csalódott.
- Csak egy próbát! - erősködött – Biztos vagyok benne, hogy megvan benned a szükséges erő! Sok embert és szempárokat láttam több mint ötezer éven alatt, de a te tiszta tengerkék szemeidbe nézve látom az őszinteséget és kedvességet, ártatlanságot, nem utolsó sorban erőt.
- Sajnos annyira ártatlan nem vagyok mint azt hiszed. - minden kétséget kizáróan hitt benne a kwami, nem csak hízelgő szavak. Véleménye változatlan maradt, mégis eldöntötte ad egy esélyt, hogy kipróbálja, hátha neki lesz igaza. - Adok egy esélyt ennek, de nem ígérek semmit. Ha nem vagyok alkalmas nem vállalom. Más emberek életét nem kockáztatom semmi pénzért! - erre a kijelentése Nooro olyan őszintén mosolygott mint még hosszú élete folyamán soha.
- Nem tévedett Chung mester. Kell még dolgoznia, de megállja a helyét! - gondolta.
-Addig is míg velem maradsz, illő lenne bemutatkoznom. Julie Delacroix vagyok.
- Mélységesen örvendek a találkozásnak, Mester. Mint azt említettem, Nooro-nak hívnak.
- Nem kell ennyire formálisnak lenned. És kérlek... ne hívj mesternek! - tiltakozott hevesen a megszólítás miatt – Csak hívj Julie-nak.
- Értettem... Akkor... Örvendek a találkozásnak... Julie. - nem bírta ki mosoly nélkül Nooro reakcióját.
- Nem mellesleg. Most akkor valami pillangószerű miniatűr lénnyé tudok változni...? - kérdezte kíváncsian. Nooro kis fejére csapott.
- Elnézést kérek, elfelejtettem! Azt kell mondanod, hogy...
- Jól gondolom, hogy nem izgat, hogy kell átváltoznod de nincs kedvem küldetés előtt ezzel vacakolni.
- De jó! - szemeit forgatva mondta ironikusan.
- Nagyon vicces. Annyit kell mondanod...
- Szárnyakat ki! - mondta Nooro.
- Tollakat fel! - mondta Duusu.