Barátok örökre? (3. rész)

 

 Páva felé fordult és magabiztos mosollyal az arcán monda. -Győzzük le Jégszívet! - Szárnyai indáit használva elindult Jégszív után, Páva fellelkesülve haladt mellette ugrásaival.

Néha láttak pár embert de a nagy részük már vagy be vagy elmenekült valahova. Szinte mindent jég vagy hó borított, valahol még a tűz is megfagyott. Jégszív arca a mosolyával együtt kísérteties. Arca, ahogy az egész teste, jégből van, és a mosolya, megfagyott, a szemeinél megfagyott könnycseppek.

 

Jégszív éppen megfagyasztott volna egy embert de nem sikerült neki, Páva időben érkezett és ugrott el vele. Pillangó eközben nyilakkal bombázta Jégszívet aki hátrálni kezdett de nem menekülni.

~Gyűlölöm, őszintén gyűlölöm! Elhagyott, az a szemét, mocsok, áruló! Megölöm, megölöm!! MEGÖLÖM!

Pillangó tudta, ez a Jégszív álarc mögötti nő fájdalmának hangja.

-Milyen bánat rejtőzik a szívedben amitől ennyire megtörtél?! - Tette fel a kérdést Jégszívnek aki ettől megtorpant egy pillanatra.

~A párom... Az az aljas dög! Megcsalt, és otthagyott azzal az indokkal, hogy jégből van a szívem! Ezért, ezért van ez. Mindenkinek jégből lesz a szíve, aztán, aztán visszakapom őt, és megölöm!

-Ennek semmi értelme! - Pillangó nagy gondban volt, ugyanis még sosem volt szerelmes, nem érezte a szerelem csodás érzését és azt sem, hogy milyen amikor elveszíti. De... Azt tudta milyen amikor valaki fontosat elveszít. -Tudom milyen érzés elveszíteni valakit! - Az egyik épület tetején volt, melléugrott Páva is aki elővette a fegyverét. -Tudom milyen érzés a számodra legfontosabb személyt elveszíteni, nem is lehet ezen túllépni, mindig benned lesz, de tovább kell lépni! Nem élhetsz mindig a múltban. - Jégszív arcát elárasztották a könnycseppjei.

-Lady...

Nem csak könnyek jöttek ki, de mintha a dühe is, vagyis annyira áramlott belőle a hó, hogy hőseink alig bírtak a talajon maradni, sőt, Pillangó Páva karjába kapaszkodott, ezt Páva a helyzet komolyságát nem nézve úgy örült mintha elhívta volna randizni és igent mondott.

-Nincs véletlenül egy terved? - Kérdezte Páva.

-Ha lenne akkor már rég nem kapaszkodnék beléd attól tartva, hogy jégszobor leszek.

-Akkor nagy gondban vagyunk.

-Kösz az észrevételt Einstein. Bele kell másznunk a lelkébe, a fájdalmába. Amíg csak a düh, bosszú és a szomorúság vezérli mindegy hányszor veszem célba, nem fog visszaváltozni.

-Most lényegében nyavalyog? - Kérdezte Páva.

-Igen.

~ÁRULÓÓÓ!!! MINDENKINEK FAGYOTTABB LESZ A SZÍVE MINT NEKEM! - Gondoltban mondta Jégszív.

-Idegesítő. - Páva elengedte társát és előre nézett, ideges tekintete okát nem értette, persze, az élete is a tét, de ez nem a szokásos.

Pillangó értetlenül nézett társára közben letérdelt a talajra. Páva nekiment, vagyis ugrott Jégszív felé, mintha nem fújna a fagyos hideg úgy mozgott, akkorát ütött az öklével az arcába, hogy a jeges arca berepedt és több métert repült hátra egyenesen egy fának ami szinte kettétört a becsapódástól.

-IDIÓTA! -Ordította Jégszív felé Páva. -Ha így viselkedsz akkor tényleg jégből van és volt a szíved! Nézd már meg mit csinálsz, másokat bántasz azért amit a volt pasid tett. Mit ártottak ők neked?! Semmit!

~Én... Nem... Én...

-Működik... Páva folytasd, működik, valamit megmozdítottál benne!

-Fiatal nő vagy, előtted az élet, lehetne más szerelmed ha akarnád. Ahelyett, hogy keresnéd a boldogságodat nem akarod elfogadni, hogy tovább kell lépned. A boldog múltadat akarod, de nem lehet. Haljon meg mindenki, hogy levezesd a dühödet vagy észhez térsz és egyenesen tovább mész?!

~Én... Csak... Újra akarom kezdeni, boldog lenni.

 Pillangó leugrott és odasétált Jégszívhez akinek mintha kezdett  volna megtörni az álarca. Letérdelt elé és kezeivel megfogta az  arcát. Nem számított arra ami következett, Jégszív, vagyis aki a  benne lévő nőt látta, de még átlagos emberként, egy férfival, a  hangulat borzalmas volt. Hangok is társultak a képekhez.

 

  -Rose, én nem ebbe a nőbe aki itt áll előttem szerettem bele. A  régi  Rose-nak egyetlen mosolyától jéghegyek is elolvadtak volna  annyi  melegség és őszinteség volt. Ez meg... - Nézett végig  rajta. -Jégből   van a szíved. Nem érted meg senki bánatát, nem  mosolyogsz, senkivel és semmivel nem foglalkozok csak a  tanulással.

-Csak azért, hogy jobb életünk legyen. Mindig azt mondod, hogy erre meg arra nincs pénzünk pedig milyen jó lenne. Azt hiszed nekem jólesik hajnalban felkelnem és úgy megtanulnom az anyagot, hogy amikor álmomból felkeltenek akkor is tudom? Hát nem! De azt szeretném, hogy jobb legyen neked, nekünk! - Rose nem sírt, mintha nem is kellene neki, pedig szíve szerint elsírta volna magát, de nem tudta kinek, csak szerelme Bastien volt neki.

-Persze, értem teszed, inkább magadért. Épelméjű nő nem tenne ennyit egy férfiért, csak magáért.

-Ez nem igaz! Teljesen épelméjű vagyok, és még többet is megtennék a közös életünkért, hogy jobb legyen nekünk, mert ilyen a szerelem amikor két ember szereti egymást, hogy bármit megtennének egymásért!

-Te még hiszel a tündérmesékben? Szóval bármit. Vagyis ha az kéne akkor télen kabát nélkül nyári ruhákban árulnál virágot az utcán, árulnál gyufát, sőt akár még egy kútba is ugranál? - Nevetett a végén.

-Ha szükséges lenne még a szervemet is odaadnám. Talán te nem?

-Hát ez... Komolyan mondom nálad bolondabb nővel még nem volt dolgom. Természetes drágám nem tenném meg. Mi értelme lenne annak, hogy tegyük fel elég ugranék és bekapnék egy golyót, én meghalnék aztán te vígan élhetsz boldogan egy másik pasival, én meg közben megdöglöttem. De azért kapom 1 hét megemlékezést és pár csepp könnycseppet. De ennek most véget vetünk. - Karikás szemeivel csak állt és nézett Rose mint egy hal. Nem értett semmit.

-Mit akarsz csinálni...?

Közös ágyuk alól kivett egy bőröndöt, már tele volt pakolva. Szó nélkül mintha a nő már nem is lett volna ott, mielőtt kilépett volna az ajtón hátranézett. -Semmi sírás? Te aztán tényleg jégszívű vagy. - Otthagyta. Becsapta maga mögött az ajtót, Rose összerogyott és egyenesen előre nézett, az ajtóra amin előbb lépett ki szerelme.  Pillangó nem tudta miért látta Jégszív, vagyis Rose emlékeit, de már értette bánatát. Elismerte, hogy nem sima szerelmi bánat. Az ő szerelme egy ritka nagy féreg.

 

-Szóval ez történt. - Pillangó belenézett Jégszív szemeibe. -Te a beleidet is kidolgoztad, érte, de ezt ő nem becsülte meg, ahogy téged sem. Az, hogy semmit nem tenne meg érted amiért fáradoznia kéne annyit jelent, hogy nem szeretett és értékelt igazán. Nem tudom milyen a szerelem, de azt igen, hogy akit szeretünk azért még kútba is ugranánk ha szükséges. Végezd el az iskolát, legyél az ami szeretnél lenni és felemelt fejjel megbánás nélkül nézz előre és menj tovább!

~Si-ke-rülne?

-Igen. - Mosolyodott el. -Még a legnagyobb tragédia után is tovább lehet lépni, és kell is.

Pillangó felállt majd íját használva célzott a Jégszív szívéhez. Egy méterről még csukott szemmel is eltalálta volna. Amint a nyíl befúródott a szívébe, az egész teste repedezni kezdett, aztán fényáradat következett. Melegséget sugárzó vörös és sárga fénycsíkok jöttek ki a testéből és árasztatott el mindent ahol járt és jeget, havat és vagy fagyot okozott, varázslatos módon még az utolsó sérült tárgy, betört ablak, leesett táblák és minden ami miatta sérült meg megjavult.

Minden ember csak állt és bámult, utána következett az éljenzés.

A földön már az eredeti, a hamisítatlan Rose volt. Eszméletét vesztette.

Páva odalépett társa mellé. -Szép volt Lady! Vele mi lesz? Ha jól gondolom ahogy Nyanya, ő sem fog emlékezni a történtekre.

 Pittyegést hallatszott, először Pillangótól utána Pávától. A  talizmánjukon már csak 2 szárny, Páva részéről toll maradt.  Nem is vették észre.

 -Jobb ha sietünk. -Jegyezte meg Pillangó.

 -És ha esetleg inkább megtudnánk egymás kilétét? Nem hinném,  hogy bármi változna. - Erre Pillangó megpöckölte társa  homlokát.

-Nem lehet. Nem tudom tudnám-e folytatni ha megtudnád ki  vagyok az álarc alatt. - Szomorodott el egy kicsit a fiú. -De ez  nem azt jelenti, hogy mindig így lesz, csak még nem. - Erre úgy  megörült a fiú, hogy madarat lehetett volna fogatni vele fél  kézzel.

-Vele mit csináljunk, hagyjuk itt vagy várjuk meg amíg felébred?

-Szerintem hagyjuk. Többet nem tudunk vele tenni és az időnk is hamarosan lejár. - Mondta Pillangó. -Itt amúgy sem hiszen, hogy bármi történne vele amíg felébred, gyanúsítani sem tudják. - Még egyszer ránéztek a nőre majd visszamentek oda ahol Macska majdnem megölte Pillangót. Tess még mindig a tetőn volt.

-Egyébként...

-Mi az, Lady?

-Köszönöm.

-Mit?

-Tudod te azt. Megmentetted az életemet, ráadásul utána még a kedvemet is helyrehoztad.

-Ó, hogy az. Hát... Nincs mit. - Kínos csend. Mindkettejük feje olyan volt mint a paradicsom. Elias-nak a nővérén kívül soha senki nem köszönt meg neki semmit, plán nem az a lány akibe ugye mint tudjuk nem szerelmes. Julie-nak pedig csak a helyzet volt kínos, de nem tudta miért.

-Most... - Mondták egyszerre.

-Mondd előbb te.  

-Hölgyeké az elsőbbség. - Emberek kezdtek feléjük futni megzavarva ezzel a hangulatot.

-Lehet mennünk kéne, nem akarok díszmadár lenni.

-Jó ötlet.

-Lady. - Térdelt le és csókolta meg a jobb kezét, utána felegyenesedett, meghajolt előtte majd elment.

-Ez a madár. - Nevetett közben gyorsan elugrott a rajongótenger elől, megkerülte a házat majd felment Tess-hez, bebiztosítva, hogy nem követik.   Egy 10 pontos landolással ért földet egyenesen Tess elé.

-Tényleg te vagy Julie? Az a Julie akit én ismerek, vagy ismertem?

-Igen. Ha megengeded akkor mindent elmagyarázok, az elejétől kezdve.

-Ez a minimum.

-Akkor... Kapaszkodj belém. - Tess belekapaszkodott Pillangóba majd az indákat használva elmentek Julie otthonához, könnyen feltűnés mentesen a nyitott ablakon. Letette a lányt, utána visszaváltozott, ezáltal Nooroo is jelen volt, és hát nem volt a legboldogabb, ideges volt, nem ismerte Tess-t, nem tudta elmondja-e valakinek, elárulja-e Julie-t ha úgy hozná a sors.

-Énekelj madárkám mert jössz nekem pár magyarázattal. Te, Julie Delacroix vagy Pillangó az új szuperhős, az a Julie aki nem tud magassarkúban járni, fél mindentől, ártatlan mint a ma született bárány, ráadásul nem tud magáért kiállni? Vagy ez csak álca és igazából nem ilyen vagy? Az meg a másik, hogy mi ez a lila izé? - Mutatott Nooroo-ra.

-Hát, szóval az úgy volt, hogy...

-Az elejétől, felőlem lehet regény is, csak halljam. 

-Oké... - Nagy levegőt vett majd mondta. -Iskola 2. napján mikor hazaértem találtam egy kis dobozt amiben benne volt ez – Mutatott a brossra. - a bross. Nem tudtam, hogy került ide de feltűztem, ekkor megjelent Nooroo a pillangó kwami aki elmondta, hogy valamiért én lettem a kiválasztott, hogy Pillangó, Párizs új hőse legyek de nem vagyok egyedül mert van még valaki, a társam Páva. Mondtam, hogy adok 1 hetet a dolognak, ha úgy érzem meg tudom csinálni akkor elvállalom mert mégis csak emberi életekről van szó. Mikor először átváltoztam jött Sötét Nyanya akit ugye le kellett győznünk. Teljesen tapasztalatlanul vágtunk neki, de ami ennél is furcsább volt, hogy mint láthattad magassarkúban vagyok átváltozva amiben nem csak, hogy nem ficamítom ki a bokámat de még futni is tudok bennünk anélkül, hogy kitörném a nyakamat. Jó darabig menekültünk mert nem tudtuk mit tegyünk majd kísérleteztünk és megtaláltuk a fegyvereinket, én akkor amikor egy gyereket akart megölni, akkor levettem a fülbevalómat és mintha már tudtam volna, úgy használtam a nyíl nélküli íjat és csodával határos módon tisztítottam meg, vagyis változtattam vissza Sötét Nyanyát. Nem sokkal később eldöntöttem, hogy elvállalom és leszek Pillangó mert amikor átváltozok akkor sokkal bátrabb, szabadabb vagyok, úgy éreztem meg tudom csinálni ezért elvállaltam, de azt is hozzátettem, hogy ha nem lennék megfelelő akkor nem tudom milyen mesternek visszaadom a talizmánt, vagyis a brosst. - Ezt egy levegővel sikerült elmondani ezért nem kicsit lihegett. -”Ez” - Mutatott Nooroo-ra. -pedig nem lila izé hanem Nooroo. - Tess úgy nézett mint egy hal. 

-Ez most komoly?

-Igen.

-Téged választottak egy ilyen feladatra. De miért téged?

 -Rejtély, még Nooroo sem tudja.  

-Miért nem mondtad el? Azt hitted, hogy elmondom valakinek?

-Nem tudom honnan vagy kitől jött ez a szabály de senkinek nem szabad elmondani, de mivel a helyzet úgy hozta, muszáj volt. Meg aztán, nem benned nem bíztam, csak kevésbé vagy veszélyben, úgy éreztem jobb ha nem tudsz róla.

-Most is úgy érzed?

-Mivel elkerültük volna ezt a beszélgetést, így egyértelműen igen, de amúgy attól függ, hogy reagálsz.

-Hülye kérdés, de meghalhatsz?

-Van rá esély.

-Szóval magabiztosnak érzed magad amikor Pillangó vagy?

-Igen.

-Ugyanaz vagy és maradsz aki voltál, nem leszel nagyképű?

-Lehet, hogy megváltozok, de nagyképű nem leszek.

-Más tudja?

-Rajtad kívül senki.

-Öhm... Elnézést, hogy beleszólok de most akkor kibékültetek? - Kérdezte Nooroo.

-Mr. Kopasz elmélyülten csinálja a keresztrejtvényeket? - Tette fel a kérdést Tess.

-Igen.

Tess átölelte barátnőjét. -Nélkülem aligha mennél valamire Julie.

-Ez azt jelenti...?

-Igen. - Julie vidáman ölelte legjobb és egyetlen barátnőjét. Mindketten elengedték egymást majd Tess leültette Julie-t az ágyra és leült mellé. Nooroo Julie vállán ült. A kis kwami nem tudta, de hosszú beszélgetés várt rájuk.

-Egyrészt, jól néz ki a kosztümöd. Másrészt, tetszik neked Páva?

-Egyrészt, köszi. Másrészt, nem, csak társak vagyunk.

-Tudod csak egy vesszőn múlik, hogy nem csak társak vagytok. - Vigyorodott el. -Ahogy elnéztelek titeket olyannak tűntetek mint a turbékoló galambok.

-Ne viccelj, nem igaz. Mondd meg Nooroo!

-Hát, tudod az a helyzet... - Nézett félre.

-Áruló!

Tess-ből kitört a nevetés. -Mondtam! Jut eszembe, mielőtt elfelejteném. Nooroo, számítok rád. Erre a szerencsétlenségre most már akkor ketten vigyázunk. -Nyújtotta a kezét, vagyis a kisujját a kis kwami-nak. Kezet, vagyis ujjat ráztak.

-Remek, most már ketten is kikészítenek. - Mondta mosolyogva.

Oldal: 9. fejezet: Barátok örökre? (3. rész)
Miraculous LadyPapillon - © 2008 - 2024 - miraculous-ladypapillon.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat