Eljött az idő: 

 

 

 Julie hazaért. Keresztanyja rögtön mikor meglátta tudta, hogy valami történt. Bezárta aznapra a cukrászdát és megkérdezte mi a baja.

-Gazdagok, bál, iskola, tánc. Kell ennél több?

-Mi?! Az összefüggéseket nem értem de a lényeget igen, és a válaszom egy Eiffel-torony méretű NEM!

-Kötelező.

-Mintha nem tudnád, hogy nem érdekel. - Szorosan átölelte Julie-t, Julie visszaölelte. -Megmondtam, hogy vigyázni fogok rád. Nem fogom engedni, hogy a múlt eseményei felelevenedjek. Beszélek az osztályfőnökkel és meggyőzöm, fizetem vagy akármit megteszek. - Vége szakadt ölelésüknek. Julia biztatóan rámosolygott keresztlányára.

-Falábú vagyok. - Törte meg a csendet Julie.

Nevetett -Te nem falábú hanem tiszta anyád vagy. Szegény szerencsétlen senkivel nem tudott táncolni, sőt az enyhe kifejezés. Szegény szerencsétlen tanár visszavonult egy időre annyira nem bírta feldolgozni anyád lépéseit és eséseit, és ahogy másokra esett rá! - Julia szinte sírt a nevetéstől, visszaemlékezett a régi szép időkre.

-Na szép... Csak ma ráestem 2 osztálytársamra, sajnos csak majdnem megfulladt a röhögéstől egy másik és akaratlanul elértem, hogy a tanár egy Miatyánkot elmondjon. Ha nem kövezné sötét múlt a bált és táncot akkor sem mehetnék, eltörném valaki lábát.

-Vagyis eredményes napod volt. Egyébként, elárulok valamit. Anyád volt a legborzalmasabb táncos akit világ életemben láttam, 1x valakinek el is törte a lábát, senki nem tudta vezetni, mégis volt egy valaki akivel csodálatosan táncolt. - Mesélte.

-Csak nem...?

-De. Apád volt az.

-Ez fura. Mármint ha tényleg nem tudott sehogy akkor, hogy tudott pont apával?

-Én is csak néztem. Amikor megkérdeztem azt válaszolta: Kiegészített.

Julie kérdőjellel nézett keresztanyjára, nem értette mit jelent anyja régi szava.

-Fiatal vagy, majd megérted. - Összeborzolta a haját majd felállt a kanapéról és felment a szobájába.

-Mit értek meg? - Miközben megigazította haját előjött Nooro.

-Érdekes keresztanyád van.

-Igen, de pont ezért olyan szeretni való. - Mosolyodott el.

-Julie... - Kezdett bele Nooro félénken.

-Rendben.

-Mi?

-Elmesélem mi történt. Tudom, hogy ez érdekel. Nem valami izgalmas... - Vett egy nagy levegőt majd elkezdte mondani. -Kiskoromban, amikor a szüleim még éltek sokszor velük mentem partikra, összejövetelekre.

-Ez eddig jól hangzik.

-Nos igen. Most jön a feketeleves. Csak és kizárólag elkényeztetett gazdag gyerekek voltak akik egy csettintésre mindent megkaptak amit pénzzel és befolyással meg lehet szerezni. Mi is gazdagok voltunk, de nem úgy neveltek mint őket, félénkebb is voltam náluk. Hónaponként mentünk egy ilyen eseményre. Sosem hagytak békén, csúfoltak, gúnyt űztek belőlem, ráadásul nyilvánosan aláztak meg és adtak hangot, de úgy mintha én tettem volna. Egyik példám a sok közül, rám öntötték az innivalót majd hangosan mondták, hogy bepisiltem. Szüleim persze semmiről nem tudtak, nem mondtam el nekik. Nem féltem, hogy nem hisznek nekem, egyszerűen csak kínos volt. A tánc pedig... régen is falábú voltam, annyit vagy többet röhögtek ki mint ma Elias., és kitudja, lehet, sőt biztos összefutnék velük.- Nooro hirtelen elkezdett sírni. Julie nem tudta mit csináljon, egyáltalán miért. -M-m-mi a baj?! Mi történt?! - Letörölgette könnyeit amiket követte 5 másik.

-Ez olyan szomorú. Nem fair! - Julie felvette kezeibe a kis kwamit majd egy puszit adott a fejére.

-Köszönöm. - Mosolygott a kwami-ra. -Mielőtt megjelentél, az életemben összesen 2 ember volt akiknek fontos vagyok és aggódnak, törődnek velem. De veled együtt már 3, és ezt nagyon köszönöm.

 

Eközben Elias-nál:

~Vajon mi lehetett vele...? -GHÁÁÁ! NEM ÉRDEKEL!

-Mentél volna oda és kérdezted volna meg ahelyett, hogy most ezen agyalsz!

-Őőő.. Nem értem miről beszélsz...

-Ugyan már. Legalább előttem ne. A nap minden percében veled vagyok.

-Talán kicsit. De ez biztos valami véletlen, igen, más nem lehet, tévedés, véletlen! - Elias kiakadt. Szereti a mérges arcát látni, talán még a mérgében sírós arcát is, de mint kiderült a szomorú, fájdalmas arcát már nem szívesen látja.

-Véletlen egy nagy lótúrót! Imádod idegesíteni de azért a szomorú arcát nem szereted látni. Egyrészt ez bizonyítja, hogy mégis emberi lény vagy, másrészt, hogy mégsem utálod annyira mint azt mondod mindennap.

-Lálálálálálálá! Nem hallok semmit! - Befogott fülekkel hangosan mondta, hogy végül tényleg nem hallotta amit Duusu mondott.

-Most komolyan! Egész Franciaországból miért pont téged választottak társamnak? Nálad makacsabb embert több mint 5000 évem alatt még egyszer sem láttam! - Szegény Duusu végig fogta a fejét társát látva. Eljön-e egyszer még az az idő amikor hallgatni fog Duusu-ra? Egyelőre nem úgy néz ki, de reménykedjünk.

 

Hamar elérkezett a péntek. Julia-nak sikerült beszélnie az osztályfőnökkel, hogy ne kelljen Julie-nak elmennie az estélyre, viszont a ruhakeresgélésre és minden egyéb teendőn ott kellett lennie, csak nem kellett semmit csinálnia, Tess-t viszont nem hagyta egyedül, segített ruhát választani. Mivel Tess enyhén szólva kritikus, egyik ruha sem tetszett neki, sőt, egyenesen csúfnak tartotta mindegyiket. Piros, bordó, lila, narancs, citrom, éjfélkék, babakék, cseresznye, meggy, mindegy milyen színű volt a ruha mindegyiket majdnem a földre dobta már szín alapján. Végül megkérte Julie-t tervezzen neki egy ruhát amit ő megvarr magának. Julie által tervezett ruha ahogy lenni szokott tetszett barátnőjének, a díszítések, fazon, hossz, minden olyan Tess-es volt. Direkt elfelejtette közölni Julie-val, hogy tartogat számára egy kis meglepetést, külön neki szabva vérrel, verejtékkel és sok sebtapasszal.

 

Bál kezdete előtt:

 

-Julie! Most! Azonnal! Gyere! Most! - Ezzel le is tette a telefont. Julie kérdően nézett Nooro-ra de vigyorogva annyit mondott nincs ötlete csak menjen. Bizonytalanul de elindult barátnőjéhez. 10 perc alatt oda is ért hozzá. 

Kopogott egyszer, semmi válasz. Kopogott kétszer, semmi. Mielőtt harmadszor is kopoghatott volna hirtelen kinyílt az ajtó és egyszerűen berántotta valaki.

-M-M-M-Mi a franc?! - Ijedten nézett barátnőjére aki egy valóságos zombihoz hasonlított.

-Na végre! - Kapcsolta fel az előszoba villanyt. -Mi tartott eddig? Nem mondtad neki, hogy siessen? - Kérdezte Nooro-tól.

Szegény kicsi Nooro tátott szájjal és kidülledt szemekkel bámult előre, mint aki szellemet látott, eléggé megijedt. Julie piszkálta a kawamit de semmi hatása nem volt.

-Na mindegy... Mit szeretnél?

-Gyere! - Húzta maga után fel a szobájába Julie-t majd ültette le fotelébe.

-Most már kezdek félni. Mi az?!

-Nem kérdeztem rá miért lettél hétfőn hirtelen szomorú, és nem megmondom őszintén nem is fogok, viszont vannak tippjeim.

-Ezt most nem értem. - Nézett értetlenül barátnőjére aki erre válaszul odament az óriási szekrényéhez és óvatos mozdulatokkal vett elő egy ruhát, de nem akármilyet, addigi élete mestermunkája volt, minden hibátlan volt, még egy cérnaszál sem lógott ki. Julie ámult a ruha látványától, de nem értette, nem Tess-es, és már megvan az ő ruhája, akkor mégis kinek varrta?

-Ez eddig a legszebb ruha amit csináltál.

-Tudom! - Nem szerénykedett de kitett magáért, hogy megengedje magának. -Volt fölösleges 38 órám és 10 percem, gondoltam elvarrom az időt. - Vége felé már szinte már sötétség vette körül visszaemlékezve arra a 38 órára és 10 percre.

-Ki a szerencsés?

-Találd ki te. - Pörgött kettőt a ruhával mikor Julie-ba nyilallt a megfejtés.

-Biztos nem! Ebben, de még a következő életemben sem leszek ott, Julie Delacroix neve nem szerepel a meghívottak listáján és harapófogóval sem tudsz engem elvinni! - Szögezte le mire Tess óvatosan rátette a fotelra a ruhát majd Julie elé állt és vállaira tette kezeit.

-Márpedig felemelt fejjel fogod megmutatni azoknak a tyúkoknak vagy kakasoknak! Most pedig vetkőzz! - Utolsó kijelentéstől Julie olyan sápadt lett mint akin átsuhant egy szellem.

-He? Nem értettem jól. - Nevetett. -Úgy hallottam, vetkőzzek.

-Hallásod tökéletes mint mindig. - Pár másodpercre úgy álltak és néztek egymásra mint két zsák krumpli akikre szemeket ragasztottak.

-Hazamegyek! - Megfordult és gyors léptekkel ment az ajtó felé de Tess visszarántotta és belökte a fürdőszobába, kívülről zárta be az ajtót, Julie dörömbölt de mint aki mint sem hall elkezdett fütyörészni. Mikor megfordult, látta, hogy minden elő volt készítve neki, forr habos víz, sampon és rózsa illatú tusfürdő.

-Van mostantól számítva 20 perced, hogy megmosd a hajadat és lefürödj. Ha nem leszel kész neked véged úgyhogy húzz bele. Óra indul. - Elindított egy stopper órát ami elkezdett visszaszámolni. Nem akart, de ismerte annyira barátnőjét, hogy tudja nem viccel és még a végén ő lesz a próbababája ha nem engedelmeskedik.  17 és fél perc után kopogott az ajtón, ezzel jelezve, hogy készen van. Tess kinyitotta az ajtót majd a fotelba ültette. Egy szál törülközőben volt mivel tudta rosszabbik esetben mi vár rá. Hajából vízcseppek potyogtak le, ahogy tudta kifacsarta belőle a vizet de nem hajszárító, hogy meg is szárítsa, és csak egy törülközőt készített ki.

-Tess, tudod, hogy nem akarok menni, és, hogy ha ott lesznek a tyúkok akkor nekem végem mert nem bírok kiállni magamért, és ezen még a te mesterműved sem tud változtatni.

-Tudom, ezért nem is te fogsz menni.

-Elvesztettem a fonalat, megint. - Tess az ágya melletti éjjelszekrénye középső fiókjából elővett valamit majd visszament és Julie arcára tette.

-Nem te mész, hanem Pillangó, márpedig Pillangó Párizs hősnője akit rengetegen csodálnak és rajongnak, erős és bátor, nem utolsó sorban pedig a legjobb barátnőm, és nem hagyom, hogy néhány elkényeztetett tyúk bármit is csináljon.

Pár pillanat néma csönd után. -Őrült egy nőszemély vagy, ugye tudod?

-Még szép! - Kacsintott rá majd az előkészített hajrászítót max fokozatra állította. Majdnem 50 percbe telt mire az egész hajával kész lett. -Imádom a hosszú hajat, de ez már nekem sok és sokk egyszerre!

-Nem én voltam vállalkozó szellemű... Amúgy lehet későn kérdezem de nem baj, hogy lent a kanapétokon alszik Nooro?

-Ha csak a nagyi nem hal meg akkor hétfőig nem jönnek haza a szüleim, elmentek meglátogatni.

-Értem.

-Rendben, a hajad tökéletes, már csak fel kell kötnöm és igazítanom rajta. Akkor most vedd fel a harisnyát és a ruhát, addig megkeresem a szükséges dolgokat.

Mire felvette ruháját Tess-nek nagy nehezen de sikerült megtalálnia mindent amit keresett. Általában könyvtári rend van a szobájában de amikor elkezd varrni valami nagyot nemcsak egy blúzt, nadrágot vagy szoknyát akkor úgy néz ki mintha tornádó ment volna át.

Miközben Tess kisminkelte Juliet-t, ami abból állt, hogy felkent világos rózsaszínű rúzst a szájára, nagyon kicsi szempillaspirál és végül parfüm a nyakára, legvégső simításként felkötötte a haját, Nooro félálomban repült felfelé megkeresni őket, nem volt nehéz ugyanis az összes ajtó közül csak az övé volt résnyire nyitva.

-Elnézést amiért elaludtam. - Dörzsölte meg szemeit.

-Jókor jössz. Mit gondolsz, milyen lett?

Csillogó szemekkel nézte mesterét. -Gyönyörű.

 

 

 

Bálban:

 

Elias idegei a plafont érték. Sok lány nyomult rá, de mindegyik olyan választ kapott amitől leestek az állaik, legalább megtanulják, hogy nem minden a külső. Több mint 3 órája ácsorgott a falnak dőlve, várva, hogy Pillangó megjelenjen, már kezdte azt hinni, hogy fölöslegesen szenved ott. Az osztályból a többség akkortájt érkezett meg.

~Jó ég, ez rémunalmas. - Gondolta Duusu a csilláron ülve.

Sokaknak volt beszédtémájuk Pillangó és Páva, főleg Pillangó. Mikor érkezik meg, vajon már itt van-e csak civilben, eljön-e egyáltalán és így tovább.  Elias a végét járta amikor meglátott egy fiútömeget a bejárat közelében, valami, vagy valaki köré gyűltek, gondolta ha már nincs jobb dolga megnéz mi vagy ki az.

-Megtisztel azzal, hogy táncol velem?

-Ne vele, kérem velem táncoljon!

-Nem, velem!

-Velem!

Azt sem tudta melyik fiúra nézzen, mindegyikük egyszerre szólalt meg és tette fel a kérdést.

-E-Elnézést! - Lehajtott fejjel ruháját fogva menekült ki a fiúk között nem nézve maga elé, csak el akart menni onnan. Figyelmetlenségében nekiment valakinek. -Nagyon sajná... lom... - Amint felnézett és meglátta kibe ütközött, nem tudta mit, hogy reagáljon.

-Pillangó... - Elias annyira megörült, hogy madarat lehetett volna vele fogatni. Ezt a lány is észrevette, csak nem tudta miért van ez. Az arca, őszintén boldog volt, örült... Nem volt mérges, nem is szólt be neki semmit amiért nekiment, csak néztek egymásra.  

 

Oldal: 16. fejezet: A bál: Eljött az idő
Miraculous LadyPapillon - © 2008 - 2024 - miraculous-ladypapillon.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat