Találkozás: A nagy ruhavásárlás 

 

 A fiú kezét nyújtotta. Nem tűnt gonosznak, sőt mi több, udvariasnak találta első látásra. Azt hitte be fog szólni neki, hogy nézzen a lába elé, ehelyett segítséget ajánl. Elfogadta a fiú kezét, feltápászkodott a földről és leporolta ruháját.

-Köszönöm, és nagyon sajnálom amiért beléd botlottam (szó szerint). - kissé elszégyellte magát, nem csak a kis baleset miatt, hanem ruhája miatt is. Még nem vett új ruhákat a Átok eset óta, azon kívül amit hordott csak a picsamája volt ami még elfogadható állapotban volt. Julia még reggel adott neki egy kisebb vagyont, hogy vegyen magának ruhákat. Julie sosem kért magának ruhákat, kapott keresztanyjától, barátnőjétől és amikor (ami elég sokszor előfordult) volt elég anyaga, megvarrta magának a ruháit. Varrni szeretett, de a ruhavásárlás örömében még nem igazán volt része. Nem értette, mi olyan szórakoztató azon, hogy megvesz egy ruhát amit már más megcsinált.

-Ugyan, nem történt semmi. Az a férfi volt a hibás. - látva a lány arcát, rég nem érzett ismerős érzés kerítette hatalmába. - Nem az én dolgom, de elég lehangoltnak tűnsz. - Julie bizonytalanul nézett fel ismét a fiú arcára. Igaza volt, csak azt nem értette miért érdekli egy idegent. Semmi rosszat nem nézett ki belőle, csak ez az aggódás, vagy talán kíváncsiság szokatlan neki. - Elnézést kérek, nem az én dolgom.

-Nem! Vagyis... Tényleg történt valami, de nem annyira érdekes történet, ráadásul hosszú is. Biztosra veszem, hogy csak untatnálak.

-Tegyünk egy próbát.

-De... nem szeretném az idődet rabolni.

-Nem kérdeztem meg volna ha zavarnál vele. - halvány mosoly jelent meg a fiú arcán amitől csak még inkább bizalomgerjesztőbbnek tűnt.

-Nem értem. Miért akarsz egy idegen lány bajait meghallgatni akinek még a nevét sem tudod?

-Magam sem tudom. Talán az arckifejezésed miatt. Ismerős. Azt hiszem egy régi ismerősöm is ilyen arcot vágott olykor.

-Hát... akkor, ha tényleg nem zavarlak, szívesen elmondom. Feltéve, ha elárulod a nevedet. Teljesen ismeretlenül csak nem mászkálhatok egy fiúval.

-Nem terveztem messzire menni, mint mondtad, idegenek vagyunk a baráti sétához. Kávézó megfelel? Több szemtanú van, még ha akarnám se tudnálak elrabolni. - ritka furcsa, vagy pont normális(?) viselkedése meglepte a lányt.

-Nem is gondoltam ilyesmire, de jobb félni mint megijedni.

-Egyetértek. Montázs kávézó megfelel?

-Imádom azt a helyet. - mondta kicsit felderültebben Julie.

-Akkor ez eldöntve. Hölgyeké az elsőbbség.

-Biztos, hogy így beengednek? - nézett végig magán Julie.

-Nem utcalány vagy, hogy megtagadják a belépésedet.

Bizonytalanul de belement. Mindketten elindultak a bejárati ajtó felé, a barna hajú dalia kinyitotta Julie előtt az ajtót. Meglepte a fiú udvariassága. Alig volt pár ember, legtöbb asztalt szabad és tiszta. Julie a sarokban lévő asztalt választotta, ablak van mellette, mégis sötét, ezáltal még hangulatosabb mint amúgy az egész kávézó. Összesen öt lógó lámpa van a falon amik enyhe világításukkal kiemelik a barna asztalokat és székeket. Julie mellett lévő ablakkal együtt összesen három ablak van, mindegyiken elhúzva, sötétítő függöny. Kávék és sütemények felsorolása a falakon képekkel és árakkal megvilágítva. Előbb hinné el valaki, hogy bár mint kávézó, ha nem lennének sütemény és kávé képek a falon. Sőt, talán inkább vámpírfészek lenne a legjobb megnevezés. 

Julie rendelt magának egy karamellás jeges kávét tejszínhabbal. Sötét dalia csak nézett, hogy már ilyen is van. Saját magának tej, cukor és hab nélkül kért fekete kávét, ezen meg Julie fintorgott kicsit. Jegeskávét leszámítva, főleg így nemhogy nem szereti, undorodik a kávétól.
Miután kihozták a kávéjukat, dús hajzatú dalia észrevette, hogy valami nem tetszik a lánynak.

-Nyugtalanít valami? - tette fel a költői kérdést.

-Nem. - egyenesen és komolyan szemeibe nézett a fiú. Átlátott rajta mint egy üvegfalon. Egy pillantásával elérte, hogy felfedje problémáját. – Vagyis igen... Gyerekesnek fog hangzani, de zavar, hogy nem tudom a nevedet. Idegen tőlem, hogy egy ismeretlennel beülök egy kávézóba, pláne ha az idegen egy fiú. Azt sem tudom miért csináltam. - amennyire üléseben lehet, úgy húzta magát össze Julie és pirult el szégyenében.
Rövid ideig hallgatott a fiú, majd egyszer csak megszólalt.

-A nevem Bazile Congrand. Nem szokásom nekem sem idegenekkel kávéznom, és én sem tudom miért mondtam amit mondtam. Viszont komolyan gondoltam. Nem szoktam visszavonni a szavam. Most, hogy tudod a nevemet, úgy illik te is elárulod a tiedet.

-Julie, Julie Delacroix.
Bazile elgondolkodott néhány pillanatig. A név hallatán enyhén fájni kezdett a feje, de hamar el is múlt minél tovább nézte az előtte ülő lányt.
Hamar rátértek a lényegre, amiért beültek. Julie elkezdett mesélni Bazile-nak a gondjairól, köztük Elias-ról is aki folyton piszkálja, természetesen a legutóbbi tettét sem hagyta ki.

-Enyhén szólva udvariatlan, és állatias fiú. Ha valakit nem kedvelek békén hagyom, más dolog ha az a valaki piszkálódik velem, de akkor se viselkedek így.

Miután túljutottak az Elias témán, Julie felhozta az Átkot, aminek hatására megőrült egy ideig, és ugyan ez a legkevesebb de az összes ruháját szétvágta vagy tépte, kivéve ami rajta van, ezért kéne elmennie újakat néznie, csakhogy nem szeret túlzottan vásárolni, ezért még mindig nem jutott el oda.

-Ebben ha megengeded tudok segíteni.

-Mégis hogyan? Eljönnél velem vásárolni vagy divat tanácsadási tippeket adnál?

-Az előbbi. És megnyugtatlak, nem vagyok meleg, csak van szemem és felesleges időm.

-Jó tudni, bár igazából az sem zavarna. De ebben biztos vagy? Vásárlás.

-Magadtól úgy sem mennél el, igaz?

-A legjobb barátnőm valószínűleg elrángatna, sőt biztos. Jobban szeretem a ruháimat én elkészíteni mint megvenni, bár ami igaz az igaz, gyorsabb levenni a polcról mint megvarrni.

-Lenyűgöző, hogy ilyen szinten tudsz varrni, és meglepő is. Legtöbb lány még egy gombot sem tud felvarrni.

-Édesanyám pocsékul főzött, de varrásban nem volt utolsó, keresztanyámnál pedig csak kibontakoztam.

-Vidáman beszélsz róluk. Biztos nagyon szereted őket.

-Igen, nagyon. - mondta mosolyogva.

Nagyjából még fél óráig beszélgettek, vagyis inkább Julie, de Bazile lelkesen hallgatta a lány minden szavát. Beszélgetésük végeztével elindultak Bazile vezetésével egy ruhaüzletbe. Fényesen sütött a nap a napszakhoz képest, alig ütött 17:00 az óra, mégis olyan érzést keltett mintha délelőtt lenne, de lehet a hosszú sötétség hatása amiben voltak.
Bazile összeszedett néhány ruhát amiket Julie egy az egyben visszautasított. Némelyik fodros, másik rockos volt, nem voltak rosszak, de nem Julie-hoz valók.
-El is felejtettem megkérdezni. Milyet szeretnél keresni? Hasonlót mint ami most van rajtad, vagy valami mást? Sötétebbet, rövidebbet, világosabbat, akár konkrét szín?

-Lehet rövidebb, világos, és ha nem muszáj ne legyen libásan kivágott.

18:00 ütött az óra, még mindig ruhát kerestek, sikertelenül. Bazile nem bánta, hogy eljött vele ruhát keresni, az viszont nagyon idegesítette, hogy semmi hozzáillőt nem talál. Egyet kellett értenie Julie-val, hogy egyik ruha rosszabb volt mint a másik.
-Azt hiszem ez reménytelen... - sóhajtott Julie – Mindegyik szörnyű.

-Nincs olyan, hogy reménytelen. Rosszul csináltuk.

-Mit lehet rosszul csinálni a vásárlásban? Egybe ruha, összeválogatva különböző ruhák, mindegy, hogy de semmi.

-Hacsak...

-Hacsak mi? - kérdezte reményvesztetten Julie.

 

Még egy órával később:

 

Kezdett sötétedni, a lámpákat felkapcsolták. 19:00.

-Te egy zseni vagy, és az a bolt... azt hiszem mától odafogok járni amikor kell valami.

-Köszönöm a dicséretet, de az eredmény a tiéd. Ha úgy nézzük végső soron ugyanezt csináltad volna.

-Hehe... ez igaz. Köszönöm szépen.

-Mit? - állt meg a fiú.

-Egy ismeretlen lánnyal töltötted a szabadidődet. Jobb kedvre derítettél, vásároltál velem, ráadásul a bonyodalmak ellenére egész szórakoztató volt.

-Ugyan, semmiség. Enyém az öröm. - halványan, de lehetett látni mosolyát a lámpák fényében. Nem szórakozik vele, tényleg nem bánta, hogy a lánnyal töltötte az idejét.

-Azt hiszem most haza kéne mennem, késő van, keresztanyám lehet le fog szidni.

-Elkísérhetlek valameddig? Veszélyes lehet sötétedéskor az utcán egy lánynak.

-Ismered a Crystal pékséget és cukrászdát?

-Elmentem mellette párszor, tudom merre van.

-Ha odáig elkísérnél, hálás lennék. - tény, hogy ő Pillangó, de nem változhat át emberek előtt, márpedig az kellene tennie ha valami történne, bár lehet az is játszik a történetben, hogy nincs ellenére a fiú társasága.

-Holnap az iskolád felé lesz dolgom, beugorhatnék érted, hogy visszavegyem a szalagomat.  

-Szalagodat? - kérdezte értetlenül. Bazile a zsebéből elővett egy hosszú lila szalagot, és a lány bal csuklójára kötötte. Julie hálát adott az úrnak, hogy sötét volt, ugyanis teljesen elvörösödött a feje. A hasában mintha pillangók repkedtek volna nyughatatlanul. Nagy zavarában nem tudta mit reagáljon. - P-Persze.

-Akkor az óráid után ott leszek, ha nem bánod.

-P-Persze, h-hogy nem.

Elindultak a pékség felé. Ott elbúcsúztak egymástól, s mikor Bazile sarkon fordult, bement a boltba, vagyis az otthonába, de ezt a kis részletet nem árulta el a fiúnak. Julia nem haragudott keresztlányára, de azért ha még egyszer ilyen előfordulna írjon egy sms-t, hogy később jön. Bambán bólogatott, majd felment szobájába, becsukta ajtaját és rádőlt ágyára.

-Ó te jó ég.

 

Nooro kis feje vörös volt mint egy rózsa, olyan zavarba ejtő volt fültanúja lenni a jeleneteknek. Érzékeny a romantikára. Julie elkezdte elkészíteni a holnapi ruháját, később este tizenegykor hullafáradtan ugrott ágyára és aludt el mintha varázsport szórtak volna rá. Alig bírta kivárni a holnapot.  

Oldal: 27. fejezet: Találkozás: A nagy ruhavásárlás
Miraculous LadyPapillon - © 2008 - 2024 - miraculous-ladypapillon.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat