A tökéletes első randi 

 

Csütörtök. A nagy nap, vagyis este. Elias nagy lehetősége. Julie első randija. Feszülnek az idegek ahogy Elias pénztárcája is ahogy összevásárol minden szükséges hozzávalót az estéhez.

De előtte még el kell szenvedniük az iskolát.

 

Julie-nál:

-Miéééééééért?!?!?! - rohant ki szélsebesen az ajtón fejvesztve. Julia csak annyit vett észre, hogy kiáltás. Ergo Julie késésben van. - Most mondd meg miért nem vagyok képes hamarabb felkelni?! - kérdezte a táskában rejtőző Nooro-tól.

-Sokáig dolgoztál tegnap. Ki kellett pihenned a fáradalmakat.

-De ez legtöbb esetben így szokott lenni!!!

 

Elias-nál:

-Komolyan, úgy viselkedsz mintha esküdni mennél. - mondta halkan Duusu Elias táskájában. Ahogy az sokszor lenni szokott, először értek be az osztályból. Rajtuk kívül egy ember kivételével mindenki az osztályteremben tartózkodott. Nem értette, hogy képes majdnem mindennap elkésni vagy csöngő előtt beérni.

 

Futás hallatszott kintről.

-Vagyok vagyok vagyok!!! - pont sikerült. Feje, vagyis az ajtó feletti csöngő belépésekor idegtépő ricsajba kezdett. Arca kivörösödött a futástól, csak úgy kapkodta a levegőt. - Jó reggelt. - üdvözölt mindenkit mosolyogva és megkönnyebbülve, hogy nem késett el. Miközben visszaköszöntek neki, leült a helyére. - Ne szólalj meg. - szögezte le Tess-nek mielőtt bármit is mondhatott volna.

-Franc! Pedig már kitaláltam pár költői kérdést.

Egyre jobb a fizikuma Julie-nak amióta Pillangóként menti meg Párizst. Nem fullad ki 3 perc intenzív futás után mint régen.

-A költői kérdéseidet tartogasd akkorra amikor nem kegyelem kettes leszel irodalomból.

-Ugye tudod, hogy övön aluli volt?

-Ez csak természetes, drága barátosném. -

 

Lassan teltek az órák, mintha sosem akarna befejeződni a nap. Elias egyre türelmetlenebb lett minden órával. Sok dolga volt még randi előtt amit meg kell csinálnia.

 

 

Julie is egyre türelmetlenebb, de leginkább idegesebb volt. Kíváncsi volt mit tervezett Páva. Nem volt kérdés, hogy Julie Tess-nél alszik. Mivel a szülei üzleti úton vannak, szokás szerint övé az egész ház, ezért nem kell Julie-nak aggódnia Julia miatt, hogy túl későn ér haza. Julie ruháját és cipőjét előző este mikor hazament, magával vitte, hogy ne ma kelljen vele szenvedni. A terv szépen hangzott de Julia belerondított, ugyanis mégis csak haza kellett valamiért mennie. Julie kérdezte nem ér e rá holnap, de Julia leszögezte, hogy iskola után első útja hozzá vezesse. Kérdezte mit szeretne, de azt mondta meglepetés. Utolsó óra után Elias úgy rohant ki az iskolából mintha össze akarna dőlni. Julie és Tess megbeszélték, hogy miután keresztanyjánál végzett, azonnal menjen át hozzá.

 

Julie-nál:

-Megjöttem.

-Szia kincsem! - köszöntötte Julia.

-Milyen meglepetésről van szó?

-Azért ennyire ne legyél lelkes. Tudom, hogy sietned kell a randid miatt, de csak maximum 10 percet veszek el az életedből.

Julie meglepetten állt.

-Randi? Milyen randi? Honnan veszed, hogy randizok? - kérdezte rákvörös arccal.

-Ugyan már. Sürgős rv? Tess kiakadva? Izgatott és bepánikolt vagy. Azért ennyire nem vagyok vak, én is voltam fiatal.

-Nem tudom melyik a kiakasztóbb, az, hogy tudod mit jelent az rv, vagy az, hogy mindjárt elkezdesz a fiatalkorodról beszélni. És egyébként meg Tess mindig ki van akadva valami miatt.

-Persze, hogy tudom! Ruhaügyi vészhelyzet. Nem most ismertem meg Tess-t. Egyébként megnyugodhatsz, nem kiselőadást akarok tartani és nem kezdek ifjú koromról beszélni amikor még...

-Julia. - szólt rá Julie mielőtt belekezdett volna.

-Hoppá! Bocsi. A lényeg, hogy tudom, hogy randizol ma.

-És azért hívtál ide, hogy megtiltsd...?

-Dehogy! Miért tenném? Bízom benne, hogy jól neveltelek és felelősségteljes döntéseket hozol, és ha mégsem akkor szólsz nekem. - Julie szóhoz sem jutott. Több mint 10 éve vannak együtt. Miatta nem egy intézetben van, ő volt az aki megmentette az életét miután a családja meghalt... Julia volt az aki mindent és mindenkit legyőzve magához vette és az új családja lett.
Közelebb ment keresztanyjához és szorosan megölelte.

-Ugye tudod, hogy lisztes lesz a ruhád? - kérdezte mosolyogva.

-Nem érdekel. - fúrta fejét Julia nyakába. Ezt hallva Julia is viszonozta keresztlánya ölelését.

Pár percig így maradtak mikor Julia figyelmeztette Julie-t igyekezniük kell mert Tess nem szeret várni, és még sokat fog készülődni.

Julia levette magáról lisztes kötényét, gyorsan kezet mosott és kivett az egyik fiókból egy kis fekete dobozt. Odanyújtotta keresztlányának.

Átvéve a kis dobozt, levette a fedelét. Gyönyörű, mégis egyszerű lila ametiszt köves nyaklánc bukkant elő. Kérdőn nézett Julia-ra aki rögtön mondta is a magyarázatot.

-Ezt még anyád készítette.

-Anya...? Várj! Azt mondod a saját kezeivel?

-Azt bizony. Alyssa sok mindenben borzalmas volt, de a kézműves dolgokban aligha volt párja.

-De miért?

-Ő csinálta még kiskorodban. Olyan ügyes gyerek voltál, hogy olyan helyekre is bejutottál amiket bezártak, ezért odaadta megőrzésre nekem. Azt szerette volna ha van tőle egy emléked amit mindig magadnál tudhatsz. Egy különleges alkalomkor terveztem odaadni, de sosem tudtam mikor... Ezért mikor leesett, hogy randid lesz, úgy gondoltam megragadom az alkalmat.  

~Anyától van. Anyától... - Köszönöm Julia, hogy megőrizted. - figyelte elmélyülve a lila kristályt.

-Feltehetem?

-Még nem. Kicsit még eltolom, hogy viseljem.

-Áhá. Szóval vársz amíg rád kerül a ruha.

-Te gondolatolvasó vagy? - szegezte Julia-nak a kérdést.

-Nem, csak tudod mikor fiatal voltam akkor...

-Ááá mennyi idő! Tess megöl ha nem indulok rögtön! Sajnálom, hogy nem tudom a sztorit végighallgatni, talán legközelebb! Mennem kell, szia! - gyorsan hátat fordított keresztanyjának és kifutott az üzletből hátrahagyva a röhögésben kitört Julia-t.

 

Tess-nél:

-Indulás fürödni! - parancsolt Julie-ra aki minden szó nélkül megfogta a kikészített törülközőket és még pár dolgot és már ment is. - Van 10 perced. Csipkedd magad.

Tíz perc elteltével a melegtől kipirosodott, kissé vizesen kilépett a fürdőből, hajára törülközőt tett, hogy ne vizezzen össze semmit, ami elég nagy feladat volt dús és hosszú hajkoronájának.

-Oké, ülj le. - mutatott az ágya melletti puha háttámlás székre.

Tess szobájában könyvtári rend uralkodott. Pár anyagot leszámítva minden a helyén volt. Rengeteg sminkes dolgot elővett és letett az asztalára Julie mellé. Letéve a sminkeket kiszaladt a fürdőbe, a szekrényből kivette a hajszárítót majd visszament Julie-hoz és a fiókból elővett egy fésűt.

-Mindent megtaláltál? - tette fel a költői kérdést.

-Meg! Jöhet a hajszárítás – sóhajtott miközben végignézett barátnője haján amin az ő szemeivel biztosan látta, hogy nőtt.

-Megszárítom én, nem kell vele szenvedned.

-De-de. Randira mész, ez nekem olyan mintha az esküdődre készítenélek fel.

-Na látod ezért nem fogok megházasodni! - jelentette ki Julie amire Tess játszott pár másodpercig Julie orra előtt egy ollóval. - Bár kitudja mit hoz az élet... - mondta falfehéren.

Kemény 1 óra alatt sikerült megszárítania Tess-nek Julie haját. Olyan jól dolgozott, hogy szedett a karjára némi izmot a hajszárító tartásától és le is izzadt.

Következő lépés az volt, hogy felvegye a ruhát. Tess elfordult addig mivel a ruha miatt nem volt rajta melltartó.

-Fordulhatok?

-Igen.

-Csodás, akkor most összekötöm a hajad, utána smink, végül cipő és mehetsz Isten hírével.

-Csak kérlek ne legyen semmi erős szín.

-Nyugi, ártatlan bárányka leszel, vagy pillangó ha jobban tetszik.

 

Elias-nál, 20:00:

-Szerinted milyen? - kérdezte Duusu-tól.

-Azta... ez olyan jól néz ki, hogy azon sem csodálkoznék ha hozzád menne!

-Köszönöm a dicséretet. Akkor most szereznem kell egy asztalt... - morogta lehangolva. - Duusu, tollakat fel!  

 

Tess házában, 21:50:

-Véééégre! - huppant le a földre – Készen vagyunk. Kész vagyok.

-Nagyon köszönöm! - átölelte Tess majd mivel tudta, hogy szólni fog nehogy meggyűrődjön a ruha vagy akármilyen probléma merüljön fel, elengedte és felegyenesedett.

-Tudom, hogy sokszor mondtam már, de még mindig csodálatosan nézel ki! - dicsérte meg Nooro.

-Köszönöm!

-Ez csak természetes. No te lány. Indulj a randidra! - intett az ablak felé Julie-nak.

-Még nem. Egy dolog kimaradt.

-MI?! Mi maradt ki?! - állt fel aggodalmasan a földről Tess és elkezdett körbejárni. ~Parfüm? Nem. Maszk? Nem... Ruha? Ja, persze, biztos. - gondolkozott. Semmit nem hagyott ki mégis valami kimaradt. De mi? - Mit hagytam ki?

-Nyugodj meg! Te mindent szuper csináltál. - odasétált táskájához és kivette a fekete dobozt belőle és Tess kezébe adta – Megtennéd, hogy felteszed?

-I-igen... persze.

-Köszönöm. Képzeld, anyukám csinálta, még kiskoromban. - Tess feltette a nyakláncot, közben mosolyogva hallgatta Julie-t aki először beszélt magától az anyjáról.

-Helyesbítek. Most vagy kész. Akkor indulás kis pajtás! - rácsapott Julie fenekére aki ettől döbbenetében előreugrott egyet.
-Te most komolyan rácsaptál a hátsómra? - kérdezte költőien, egyben döbbenten. - Nooro, szárnyakat ki!

 

22:00, bank tetején:

~Oké, nyugalom. Nyugalom. Nyugalom. MONDOM NYUGALOM TE SEGGFEJ! - mondta magában magának miközben oda vissza járkált attól tartva nem fog eljönni Pillangó.

Nem tartott tovább fél percnél belső önmarcangolása mikor egy szép dupla szaltóval megérkezett Pillangó.

-Hatásos belépő.

-Köszönöm. - pukedlizett egyet Páva felé.

-Akkor indulhatunk? - kérdezte izgatottan Páva.

-P-persze.

Páva elindult, épületről épületre ugrált, Pillangó követte. Pár perc múlva Páva megállt egy épület tetején, a tetőn semmi és senki nem volt rajtuk kívül, előttük egy elegáns étterem magasodott ki.

-Megérkeztünk. - jelentette ki a fiú.

-Étterem? Nem leszünk túl gyanúsak és címlapok témáinak tárgya?

-De, ezért sem megyünk be.

-Ezt most nem teljesen értem...

-Jé! Mintha látnék egy fénysugarat az étterem tetején. - nézett felfelé az étterem teteje felé. - Megnézed mi lehet?

-Ezt most nem mondhatod komolyan. - kíváncsian szárnyait használva feljutott a tetőre. Még a lélegzete is elakadt. Kezeit szája elé tette és tágra nyílt szemekkel figyelte az elé tárulkozó látványt. Kettő alacsonyan álló világító lámpák adtak némi fényt. A tető szélén rengeteg kicsi gyertya égett amik további kellő hangulati világítást adtak. A balszélső lámpa alatt egy üres asztal hófehér terítővel és letakart tálak. Két puhának kinéző szék, tányérok, üveg poharak és étkező eszközök. Minden olyan hangulatos, Julie életében nem látott szebbet. Azt hitte társa foglal helyet egy étteremben, mindent elképzelt de azt, hogy ennyit fáradozik azt nem.

A kellemes meglepetéstől való csodálkozásból még mellé ugró társa sem tudta megzavarni aki látva Pillangó arcát, elégedett mosolyra húzta száját.

-Akkor engedelmeddel most visszaváltozok. - szólalt meg Páva.

-Ugye van rajtad maszk? - kérdezte kissé idegesen Pillangó.

-Persze. Nem felejtettem el a kikötést. - miután látta, hogy megnyugodott a lány, visszaváltozott. - Tollakat le. - kék fényben csillogott, majd a megszokott szuperhősruhája helyett három részes világosszürke öltönyben állt. Pillangó azt hitte nagyobb meglepetés nem érheti. Tévedett. Nagyon jól állt társán az öltöny. Széles vállait még jobban kihangsúlyozta. Fess fiatal ember. Maszkja pontosan úgy nézett ki mint amit általában szokott viselni, azzal a kivétellel, hogy ezt szalag erősítette arcához amit dús világosbarna haja eltakar.

-Azta. Jól áll. Sőt, nem is jól, hanem nagyon jól! - reakció lvl 100 Pillangó részéről.

-Köszönöm Lady! Te jössz.

Kicsit izgult, mit fog a fiú szólni ruhájához. Mi van ha nem tetszik neki? Mi van ha csak szerinte sikerült jóra és igazából rosszul néz ki?

-Szárnyakat be.

Néhány másodpercig lila fény vette körül. Páva tágra nyílt szemekkel nézte az előtte álló lányt. Mint Hamupipőke mikor a tündér átváltoztatja.

Mivel a fiú semmit nem szólt, Pillangó elkezdett aggódni, hogy borzalmasan néz ki.

-Ennyire borzalmasan nézek ki...? - kérdezte félénken.

-Gyönyörű vagy... - ámuló szemekkel nézte Lady-jét, aki általában is csodálatosan szép szokott szerinte lenni, de akkor ott olyan volt számára mint egy meséből kilépett hercegnő tiara nélkül. Szokásos lila pillangó alakú maszkja helyett ruhájához illő piros félig pillangó alakút viselt.
Miután mindketten eléggé zavarban lettek és kigyönyörködték magukat a másikon, Páva odavezette szíve hölgyét a bal oldali székhez. Úgy viselkedett mint egy úriember. Pillangó leülte után Páva akcióba lendült. Nem ült le hanem mellé állt és levette a hatalmas fedelet ami alatt rengeteg ízletesen kinéző étel lapult.
A két kwami elrepült messzire de látótávolságon belülre, hogy ne zavarják a két turbékoló galambot.

-Úristen...

-Azt ne mondd, hogy allergiás vagy valamire? - kérdezte aggodalommal.

-Nem nem nem! Csak lelkiismeret-furdalásom van, biztos rengeteget fizettél mindezért.

-Hála Isten! - könnyebbült meg – Már azt hittem elszúrtam valamit. Emiatt pedig nem kell aggódnod. Én főztem. - az utolsó kijelentésre enyhén tátott szájjal nézett a fiúra, mintha azt várná mikor mondj azt, hogy viccelt, de mivel nem mondta, csak ámult és bámult. Mind a kettő étel úgy nézett ki mintha mester szakács készítette volna.

-Kell aggódnom? - kérdezte ironikusan.

-Nem hiszem, de ízlés kérdése. - nyugtatta meg enyhén mosolyogva. - Nem hoztam sok ételt az időre nézve. A mai menü: sajtkrémleves pirított kenyérkockával, chilis camembert majonézzel, fokhagymával és zsömlével, végül pedig a desszert, cseresznyés-meggyes clafoutis. Nyugtass meg, hogy egyikre sem vagy allergiás és legalább az egyiket eltaláltam.

-Mindegyiket eltaláltad. - nyugtatta meg Pávát. Ennyi mindent csinálni egy randiért... Pillangót levette a lábáról ezzel a sok figyelmességgel. Akaratlanul is eszébe jutott pár pillanatig Elias, aki tanulhatna tőle némi figyelmességet. Mivel élete első randiján van egy élő és létező fiúval aki nem magáért hanem érte tett ki, elhessegette Elias idióta képét az agyából.

Mindenből két adagot készített. A leves egy személynek fél tányérnyit jelent, a chilis camembert majonézzel, fokhagymával és zsömlével pedig egy kistányérnyit, desszertből pedig egy egész tálcával hozott. Az első falatnál Pillangó azt hitte, egy falat mennyországot eszik, olyan finom lett. Páva elégedetten nézte ahogy az előtte ülő lány, a nagy szerelmének ízlik a főztje.

Időközben elkezdtek beszélgetni.

-S mondd csak Lady, miket szeretsz csinálni? - kérdezte Páva miután lenyelte az utolsó kanál levest.

-Van pár dolog. Szeretek ruhákat tervezni és készíteni, rajzolni, festeni, kézműves tevékenységeket csinálni.

-Szép elfoglaltságaid vannak. Színes emberre vall nagy fantáziával. Van olyan amit gyakrabban szoktál készíteni, rajzolni festeni, stb?

-Nem, nincs. Mindig újat szeretek csinálni, bár hasonlóságok előfordulhatnak. - befejezte ő is a levest, ivott egy kis hideg vizet. Julia mindig furcsállta minek víz leves után, de neki aztán mondhatta, süket fülekre talált. - Te miket szeretsz csinálni?
Páva összeszedte a leveses tányérokat és visszatette a tálcára, mindkettőjük elé letette a camembert sajtos fogást, először Pillangó elé, utána maga elé.

-Hozzád képest rövid lesz a listám. Főzni és edzeni.

-Főzésben isteni vagy, ezt tanúsítom. - tett szívére kezét komoly arccal. - Régóta edzel?

-Attól függ, mi számít annak? Nem sokkal azután, hogy harcoltunk Macskával.

-Miért akarod őt ennyire legyőzni?

-Mert... - egyetlen céllal kezdett el edzeni, hogy erősebb legyen. Azért, hogy meg tudja védeni Őt. Ne legyen felesleges, ne csak hátát figyelhesse hanem mellette harcolhasson. Nem akarja még egyszer azt látni, hogy fojtogatja, ő meg csak egy béna támadást tud indítani amíg az a rühes dög játszó könnyedséggel hátrál. Mert ő is tudja, akkor csak játszadozott, nem vette komolyan a harcot. - Azért mert az ellenségünk és erősebb nálunk, vagyis erősebb volt. Ráadásul nem tehetem, hogy lemaradok tőled.

-Ezt, hogy érted? Hiszen mindig együtt harcolunk.

-Sehogy-sehogy. Ne is foglalkozz ezzel. Csak hülyeségeket beszélek.

-Ahogy szeretnéd... - ha nem szeretne valamiről beszélni azt nem erőlteti. Ha magától felhozza akkor igen.

-Főzésről jut eszembe. Ha jól vettem ki a szavaidból akkor nem tudsz, vagy csak nem szeretsz főzni?

-Végül is ha úgy nézem, tudok főzni, csak amit készítek inkább felel meg méregnek vagy kínzási célzatú undormánynak mint ételnek. Emiatt pedig nem igazán szeretek a konyhába lépni.

-Nem hiszem, hogy annyira szörnyű eset vagy... - biztatta a lányt.  

-Ó dehogynem. De ezt tudom magamról. Ezért is ha valaha férjhez megyek, a páromnak tudnia kell főznie, vagy legalábbis valami ehetőt összehoznia. - kanállal evett egy falatot a camembert sajtból és hozzá letört egy kis falat zsömlét.

-Vagyis nekem is van esélyem? - kérdezte visszafogva vigyorát. - A főzéshez a férfiak többsége tudtommal nem ért.

Pillangó belepirult a gondolatba, hogy ők ketten mint egy pár, mint férj és feleség.

Miután lenyelte az ételt, válaszolt.

-Nos... ki tudja... bármi megeshet... sosem lehet tudni mi lesz a jövőben. - kitérni akart a pontos válasz alól, viszont azt Páva sem tagadhatta, hogy sosem lehet tudni mi lesz később. Magában biztos, biztos benne, hogy szeretni fogja a lányt amíg csal él, de ha szerelmének más lenne végül a nagy ő, aki boldoggá teszi, fájó szívvel de elfogadja, bár reméli ez lesz.

Eltelt pár perc amíg csak ettek. Pillangó törte meg a csendet kérdésével ami egy ideje szöget ütött a kíváncsiságában.

-Mondd csak... kérdezhetek valamit? - kérdezte bátortalanul.

-Amit csak szeretnél.

-Szóval... - kíváncsi volt, mégsem akart egyszerűen jönni a kérdés. - Miért szerettél... belém?

Látta a fiún, hogy meglepetésként érte a kérdés, de a válasz számára még ha nem is rövid, de egyszerű volt.

-Azért mert... - tudni tudja csak kissé zavarban van ahhoz, hogy mondja. - Most nagyon őszinte leszek. Amikor először találkoztunk, semmi jót nem néztem ki belőled. Negatívan álltam hozzád. Azt hittem semmire nem leszel képes. - Pillangó megszólalni nem tudott a döbbenettől. Nem mintha ő nem ezt hitte volna, de azért eléggé meglepte. - Aztán kicsivel utána mikor éppen lezuhantam volna Nyanya karmai közé, te elkaptad a kezemet. Megmentettél. Akkor gondoltam először azt, hogy tévedtem. Az azt követő történések még inkább megváltoztatták rólad a véleményemet. Kiderült, hogy egy kedves és nagyon szeretni való lány vagy aki ha kell az életét adná az emberekért és a lehetetlent is megteszi ha szükséges. El bírsz engem viselni annak ellenére, hogy nem vagyok könnyű eset. - végigmondva rájött miket is mondott előbb. Zavarában enyhén elvörösödött, pláne, hogy még tudta volna folytatni a felsorolást.

-Te... tényleg ezt gondolod... rólam? - Pillangó sem volt másképp. Ő is zavarban volt és elvörösödött, egyben meg is hatotta, még akkor is ha szerinte a valóságban nem ilyen. De az, hogy valaki így látja...

-I-igen.

Egyikük sem tudta most mit kéne tenniük vagy mondaniuk. Mindkettejüknek zakatolt a szíve, úgy érezték olyan hangosan ver, hogy még a végén meghallja a másik.

-S mondd csak... törte meg Páva a kínos csendet. - Te... vagyis, hogy... azt akarom kinyögni, hogy... te... ha van olyan amit megszerettél bennem akkor az... megkérdezhetem mi? - jött nehézkesen a kérdés.

-P-p-p-p...

-P?

-P-p-persze...

Beletelt pár másodpercbe mire (többé-kevésbé) összeszedte annyira a gondolatit, hogy egy betűnél többet tudjon válaszolni.

-Szóval... amikor az elején... amikor volt az a nagy... amikor a... szóval... aztán... - fejben megvolt mit akar mondani de a szavak, vagyis a mondatok nem akartak sehogy összeállni. Próbált mutogatni beszéd közben hátha érthető(bbé) válik amit mondani, vagyis amit ki akar csikarni magából, de csak nagyobb lett a zavar mint volt. Egy perc szenvedés után rákvörös arccal lefelé nézett feladtam kifejezéssel. Páva akaratlanul is elmosolyodott. Aranyosnak találta a lányt ahogy szerencsétlenkedik. Egy új oldala a lánynak amit még nem látott. Páva nagyon szerette volna megtudni mit szeretett meg benne, de annyiban hagyta, elég volt neki egyenlőre a tudat, hogy szeret benne valamit, illetve, hogy olyan viselkedést látott tőle amit álmaiban sem képzelt volna.

Páva felállt az asztaltól és szíve hölgye mellé sétált. Enyhén meghajolt előtte és felé nyújtotta egyik kezét.

-Felkérhetlek egy táncra?

-B-biztos vagy ebben? Nagyon falábú vagyok, még a végén eltöröm a lábad... vagy még rosszabb!

-Vállalom a kockázatot. Ha netán meghalnék, legalább olyan halált haltam ami megérte a kockázatot. - tette szívére a másik kezét.
Pillangó nem volt teljesen biztos, hogy ez most bóknak számított e vagy sem, de ha Elias-nak nem törte el a lábát, se a nyakát (bár ki tudja, lehet megteszi egyszer) akkor csak nem lesz lehetetlen küldetés. Elfogadta a kezét. Felállt az asztaltól. Csak volt egy hirtelen gond ami eddig nem volt.

Elfelejtette a lépéseket.

-Nagyon kínosan hangzik ha azt mondom... elfelejtettem a lépéseket?

-Csak ennyi a probléma?

-”Csak”? Lépések nélkül nincs tánc ha jól tudom.

-Lépj rá a cipőmire.

-Tessék? Elnézést, azt hiszem nem hallottam jól. - értetlenkedett a fiún.

-Tökéletesen hallottad. Lépj rá a cipőimre.

-He? Ebben biztos vagy? Nem egy tollpihe vagyok!

-Kipróbáljuk?

Feladta. Nem tudott mit mondani, Páva nem hátrált meg. Mindkét kezével Páva karjaiba kapaszkodott. Először a bal majd a jobb lábát tette a fiú cipőjére, vagyis nem az egész lábát hanem amennyit a magassarkúja eleje megengedett. Páva egyik kezével Pillangó derekát, másik kezével a kezét fogta meg, eközben Pillangó egyik keze Páva kezébe simult, másik kezét vállaira tette. A fiú játszó könnyedséggel tette meg a lépéseket, mintha tényleg tollpihéből lenne a lány. Fordulások nem voltak, kivitelezhetetlenek voltak.

Majdnem egy óráig táncoltak mikor abbahagyták a kimaradt desszert miatt, és mert akkor kezdte érezni a fiú, hogy kissé kezd fáradni.

Rengeteget beszélgettek, nevettek és élvezték egymás társaságát.
Hajnali fél háromkor eljött, vagyis el kellett jönnie a búcsúnak, attól még, hogy randiznak, nappal ugyanúgy iskola lesz és nem lenne rossz ha nem aludnának el az órákon.

Úriember akart volna lenni Páva, de mivel Pillangó nem akarta felfedni kilétét, és volt némi dolga amit el kellett tüntetnie, ezért egyedül ment haza, vagyis Tess házába.

Útjaik elváltak, de nemsokára találkoznak. Csodálatosan telt az este. Akkor még nem is tudták, hogy hamarosan bemutatkozik leghatalmasabb ellenségük, akinek évszázadok múltán sem tűnt el haragja egy személlyel szemben... 

 

Oldal: 30. fejezet: A tökéletes első randi
Miraculous LadyPapillon - © 2008 - 2024 - miraculous-ladypapillon.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat