Átok: Terv


- Elias... - kezdte Duusu – Julie... Ő...
- Mi van vele?
Elkezdte, de nem akarta folytatni. Mint társa, kötelessége elmondania, de mint Nooroo ismerőse és barátja akit a kezdetek kezdetén már ismert, nem lenne helyes.

- Csak... nem kéne megnézned rendben van-e, már amennyire rendben lehet?

- Nem nőtt be a feje lágya ahhoz, hogy baja legyen. Amúgy is az olyanoknak mint neki több élete van mint egy macskának. Eléggé fel vagy töltődve?

- Igen. De...

- Perfect. Duusu, tollakat fel!

- Vá...! - nem tudta végigmondani. Nagy szája előbb járt mint az esze, ő árulta el társa kilétét, és most látta is. Ha nem változik át, talán valami magyarázatot kitalálhatott volna.

Elias karjaiba vette Julie-t, pár pillanat alatt az osztálytermük előtt voltak s mentek be. Nem hagyhatja figyelmen kívül a tényt, hogy iskolában vannak és csak úgy nem viheti el Julie-t, ugyanúgy igazolnia kell saját hiányzását. Elias-ként nem tudna olyan okot mondani amivel igazoltan elhagyhatná az épületet. Belépve a terembe mindenki csodálkozva, és vagy tátott szájjal nézték őket, vagyis Pávát. Párizs egyik hőse, a híres Páva állt osztálytermükben. Elővették telefonjaikat és vagy ezer képet készítettek. Tess fejben mindenkit kivágott az ablakon, hogy nem veszik észre Julie-t. Szegény osztályfőnök nem tudta mit tegyen, ötlet hiányában felállt a tanári asztaltól és odasietett Pávához.

- Mi történt? - kérdezte aggódva.

- Mindenre nincs idő. Lényegében: Olvasta a híreket melyekben az állt meghalt egy tinédzser és még páran megpróbáltak öngyilkosok lenni?

- Igen, olvastam.

- Nem maguktól akartak azok lenni. Valami sötét csirke őrjítette meg őket annyira, hogy azok legyenek. Ez vadászik most Ju- akarom mondani erre a lányra. A lényeg, hogy udvariasságból engedélyét kérem, hogy elvihessem őt, illetve Tess-t. Ja és egy Elias Paradis nevű jóvágású suhancot megkértem intézzen el nekem valamit szóval nincs itt. Tessa Francois, velünk jössz!-

- CSAK TESS!!! - ordította mérgesen. Utálja amikor így szólítják. Belegyűrte füzetét a táskájába és egy viszlát nélkül elhagyta a termet. Elköszönt volna tanárnőjétől és mindenkitől de mindenki nem érdekelte csak Julie, tanárnője pedig tátott szájjal állt mint egy szobor. Páva megfordult és berúgta az ajtót, ha már ugye kezei foglaltak.

- Mi a terv? - kérdezte Tess.

- Eeeeeeez egy nagyon jó kérdés! Gondoltam te kitalálod.

- HE?! - balra fordultak és lementek a lépcsőn.

- Kell egy tágas hely hol nem hemzsegnek az emberek, legjobb az lenne ahol senki nincs. De úgy, hogy ott is maradhatunk egy jó darabig, ha kell éjszaka is.

- Nehezet kérsz... Mégis miért kell?

- Mert egy sötét ribanc addig őrjíti a barátnődet amíg meg nem hal.

- Mikor odaértünk, teljes magyarázatot követelek, tollas.

- Rendben. Hova is megyünk?

- Hozzám. Szüleim elutaztak, ha anyám sonka barátnőjét nem sütik meg vagy pukkasztják ki akkor következő hétig nem jönnek haza. Elég tágas.

Gyorsan odaértek, nem voltak messze és siettek is. Tess kinyitotta Páva előtt az ajtót, hogy bemehessen. Egy mozdulattal a sarokba vágta táskáját.

- Tedd le oda. - mutatott a kanapéra. Miután lerakta, nyújtózott egy nagyot. - Szóval?

- Mi szóval?

- Kezdj el mesélni. - hátával a falnak támaszkodott – Mi történt Julie-val?

Páva részletesen elmesélte eddig szerzett információit és amit saját szemeivel látott az iskolában. Tess nem ijedt meg a történtek hallatán.

- Mi a terv? Ha jól gondolom nem csak azért jöttünk ide, vagyis egy tágas helyre ahol nincsen rajtunk kívül senki mert a rajongóidat akarod elkerülni.

- Először is, beszélnem kéne a lány szüleivel.

- Tudod hol van a Crystal pékség és cukrászda? - Páva bólintott – Menj oda, a pult mögött álló nő a keresztanyja, Julia, őt kell megkeresned. De mégis mit akarsz tőle?

- Szüleivel jobb lenne azt hiszem találkoznom. Ők nincsenek itt? - Tess némán állt egy ideig majd megszólalt.

- A szülei... nincsenek itt... már jó hosszú ideje. Remélem érted. - sajnos értette. Fájdalom, bűntudat, szenvedés, minden rossz látszódott Julie arcán. Lehet miattuk?

- Nem akarok tapintatlan lenni, de muszáj megkérdeznem. Mi történt velük?

- Én sem tudom. Csak annyit tudok, hogy már meghaltak. De, hogy mikor és miért azt nem.

~ Nincsenek szülei... ezt nem gondoltam volna. Mondjuk nekem sincs, de akkor is... Úgy néz ki mint akinek boldog szerető családja van, anyuci, apuci, talán még egy testvér is. - Tess. Maradj mellette, egy percre se menj el mellőle, még egy pohár vízért se.

- Ezt mondanod sem kell. Csak siess. Kérlek... mentsd őt meg.

 

Soha nem ment be a Crystal pékség és cukrászdába, de a lányoktól, és nővérétől elégszer hallotta, hogy tudja hol van. Próbált észrevétlenül menni de egy páva kosztümben elég nehéz feladat volt délelőtt 10 órakor. Sokan fotózták és töltötték fel a facebook rajongói csoportba. Mikor hála a jó Istennek odaért a bolthoz, gyorsan bement és becsukta az ajtót, reménykedve nem követte senki. Reggeli forgalomnak hűlt helye volt. Egyedül volt mint a kisujja, a gond, hogy az említett keresztanyát sem látta. Hamar kijött hátulról egy felkötött középhosszú gesztenyebarna hajú és szürkéskék szemű vékony nő. Lehangoltan és szomorúan festett. Pávának beugrott a gondolat, hogy miért nincsen senki a boltban. Nem lepődött meg vagy csodálkozott az előtte álló szuperhősön. Csak nézte mint egy átlagembert.

- Mit parancsol? - kérdezte lehangoltan.

- Ön... lenne Julia?

- Jobb napokon, per pillanat csak az árnyéka vagyok. Ha nem vásárolni szeretnél, szépen kérlek repülj ki.

- Julie miatt jöttem. - Julia megkerülte a pultot, Páva elé állt. Látszott rajta az aggodalom.

- Mi történt vele?!

- Hölgyem. Kérem. Beszélnünk kell. Okkal aggódik miatta. Ezért is kérem, hallgasson végig. És sietnünk kell.

- Kezdheted.

Kezdte unni a mesélést, de elmesélte lényegesnél hosszabban de a hosszú verziónál rövidebben. Julia szája elé tartotta kezeit s csak bámult Pávára, mint aki azt várná, hogy azt mondja, csak viccelt.

- Kérlek szépen Páva, mondd, hogy van terved!

- Miért kérdezi mindenki ezt? - morogta – Van. Lényegében azért jöttem, hogy szóljak, vagy későn jön haza ma este, vagy egyáltalán nem jön, és azért is mert kérdeznem kell valamit.

- Nem hiszem el... pont őt... Mi lenne az?

- Tudom, nincs hozzá közöm de muszáj megkérdeznem. Ön szerint a keresztlányának mi a legrosszabb emléke, amit valószínűleg élete végéig nem fog elfelejteni és soha az életben a világ összes kincséért sem élne újra át?

- A szülei halála. - vágta rá.

 

Szíve szerint faggatta volna, de így is olyat hozott fel amit nem kellett volna. Ha neki, a keresztanyjának ennyire fájó visszaemlékeznie, akkor Julie-nak milyen lehet... már akkor ha ehhez kapcsolódik és ezt használja fel a sötétség.

Van még estig ideje, de nem vesztegetheti az idejét.

Visszaérve Tess-hez, úgy sétált oda-vissza barátnője előtt mint egy őr, Nooroo a pulcsija egyik zsebében bújt el, mást nem tudott tenni. Szerencsére semmi nem jelent meg. Minden nyugodt volt. Ezt nevezte Elias vihar előtti csendnek. És ez mindent jelentett, csak jót nem. Terve színhelye Tess háza. A terv terv része viszont...

- Tess, nem fogsz örülni. Julie-nál tudnál ma aludni? - erre Tess szinte lángoló szemekkel nézett, ha ölni tudott volna nézésével, Páva háromszor biztos már halott lenne.

- Hogy MI VAN?! Miért kéne a SAJÁT házamból elmennem és itt hagynom a barátnőmet?! Egyáltalán ezt, hogy képzelted? - feje a dühtől vörös volt. Családja és barátai mindenek felett bárhol és bármikor. Mindig is becsülte ezért, de ez most más volt.

- Meg akarod menteni a barátnődet? Én is. De te itt csak hátráltatnál este.

- Te átkozott madár... Mit tervezel? Mondd már el végre vagy Julie itt marad de te repülsz mint boszorkány az éjszakában!

Sóhajtott egy nagyot. - Este jelenik meg az a nő, vagy micsoda.  Viszont nem tudom másra is tud-e támadni és kísérteni, hogy úgy mondjam. Ezen kívül ha nem mennék semmire az erőmmel csak felkapom Julie-t és eltűnök, veled lassabban menne, és megvédeni sem tudod magadat. Csak, hogy tudd, egy kalapácsnál több kell hozzá. Valószínűleg Pillangó ereje képes lenne legyőzni őt, de egy ideje nem tudom mi van vele.

Fájó szívvel, de belátta, a madár igazat beszél. Akármennyire szeretne segíteni, csak hátráltatni tudná.

- Rendben. Elmegyek. De csak egy feltétellel. - Páva várta, hogy mondja mi az, de már sejtette – Szétrúgod a ribi seggét!

- Megteszem amit tudok.

Felment a szobájába, bepakolt a táskájába majd iskola táskáját felvette a földről és hátára csapta. Anélkül, hogy Julie-ra nézett volna, elment. Nem volt rá képes. Nooroo maradni akart, de Tess nem engedte. Végül megegyeztek. Nem tartotta túl fair dolognak, de amikor felébred, a világnak szüksége lesz Pillangóra, ahogy mindenkinek Julie-ra. Julia-nak Tess olyan volt mint második lánya. Kiskorától ismerte, akkor kedvelte meg igazán mikor neki hála szólalt meg 2 év után. Egymás vállán sírtak és várták reményekkel a reggelt.   

 

Az egyetlen amit meg tudott tenni, hogy megvárja az estét. Mikor előjön, megpróbálja legyőzni. Senki nem avatkozik közbe. Julie az őrület szélén volt. Egy suhintás hiányzott ahhoz, hogy lezuhanjon. Tudta mekkora felelősség van vállain. De nem csak Julie élete múlott ezen az éjszakán, hanem minden emberé. Elias nem tudja, hogy Julie Pillangó, ezért azt sem, hogy ha nem sikerül megmentenie és legyőznie a gonoszt, tényleg mindennek vége. Eddig mindig Pillangóval dolgozott és mentették meg a világot. Vagyis, ez nem teljesen igaz.

~Mindig csak álltam, mint egy csali. Egyszer megmentettem Macskától, ezen kívül semmit nem tettem. Mindig Ő mentette meg a világot, én meg figyeltem. De most... máshogy lesz! Ha nincs itt, ez van. Nem támaszkodhatok mindig rá. Valamiért ki lettem választva pávának. Itt az idő, hogy bizonyítsak mindenkinek, elsősorban magamnak.

Egyik székről a másikra ült. Várt és várt. Egyre gyorsabban teltek az órák ahogy Pávában egyre nőtt az izgalom. Izgalma nagyobb lett mint dühe. Bizonyítani akart és megmenteni Julie-t. Nem tudta hol lehet Pillangó, próbált nem rá gondolni, hogy ha itt lenne, valószínűleg könnyebb lenne a dolguk. Eszébe jutott nővére. Nem tudja hol van ilyenkor kisöccse. Biztos aggódik érte, hiszen ő Elyne. Minden bizonnyal holnap mikor hazamegy, megkapja a magáét. Ha választani kéne nővére dühe és a sötétség között, inkább az utóbbit választja... vagy egyiket se.

Egyre jobban kezdett lehűlni a levegő, mintha kint lenne a hidegben. Elkezdett esni az eső. Az esőcseppek erősebben kopogtatták meg az ablakokat mint először Julie-ét. Egyre erősebben koncentrált maga köré. Várd a legrosszabbat és készülj a legrosszabbra, Elias szerint. Bárhonnan előbukkanhatott, jobb mást meglepni minthogy őt lepjék meg. Legyezőjét is elővette és szétnyitotta.

Mindenre figyelt és számított, kivéve egy dologra.

Erős ütést érzett a fején, s látott egy holt fehér véres arcot fekete hajjal, aztán elájult. Julie leütötte egy vázával. Nem akarta megtenni, de nem volt magánál. Úgy kelt fel, lépett oda Páva mögé mintha lebegve tette volna meg azt a 4 métert. Nem hal meg, csak elájult.

 

Mély álomban találta magát, de nem a sajátjában.  

Oldal: 22. fejezet: Átok: Terv
Miraculous LadyPapillon - © 2008 - 2024 - miraculous-ladypapillon.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat