Az első harc (2):

 

Páva leugrott Pillangóval a karjaiban.

Nyanya toronyba mélyesztve karmait kezdett lemenni. Pillangó amellett, hogy aggódott saját élete miatt, jobban érdekelte elméleti társáé. Hogy miért is elméleti? Nem lehet tudni, hogy ha, pardon, miután túlélték és legyőzték a szörnyet nem utasítják-e vissza a hősködést.

Szárnya indaszerű részének sikerült megkapaszkodnia egy fának az ágában mielőtt az nyársat vagy jobbik(?) esetben a föld csinált volna palacsintát belőlük. A szép landolás már megint sikertelen volt ugyanis az indák hirtelen elengedték az ágat, ezáltal leestek. Nyanya kb a torony felénél tartott, vagyis gyorsan kell kitalálniuk valamit.

-A landolást még gyakorolnod kell Mariposa. - porolta le magát Páva ~De azért köszönöm, megint. - gondolta -Kellene gyorsan egy terv, vagy fegyverek.

 

Pillangó felállt a földről és miután leporolta magát végignézett társán.  

-A ruhánk. - mondta halkan a lány.

-Mi van vele? - látta a lányon, hogy fél, hogy hülyeséget mond, de érdekelte, hogy mi jutott eszébe, és az idő sem az ő oldalukon állt. -Nyugodtan mondd, nem nevetlek ki ha hülyeség, neked legalább eszedbe jutott valami! - erre bólintott egyet a lány majd elkezdte mondani.

-Szóval... A ruhánk ugye valamiféle varázsruha. Ha jól gondolom akkor nem emberről emberre öröklődik kinézettel és mérettel, talán a fegyvereinkkel is ugyanez a helyzet. - félénken ugyan de végigmondta, és annyira nem is hangzott hülyeségnek mint azt gondolta.

-Ez...

-Tudtam, hogy hülyeség! - vágott a szavába.

-Jó gondolat! - folytatta Páva majd simogatta meg Pillangó fejét, ezzel is kicsit össze is kócolta.

-E-e-e... - annyira meglepődött, hogy megszólalni nem tudott csak mekegni.

-A legjelentéktelenebb dolgot is próbáljuk meg. - nézett Pillangó szemeibe majd végignézett a páva ihletű ruháján, bár tudta, hogy fölösleges mivel csak a farktolla és a brossa volt ami esetleg használható lett volna, de a brossával változott át, vagyis azt kizárta, a farktollakat pedig még inkább. Sóhajtott egyet majd társára nézett.

Neki nem kicsit több lehetősége rejlik a ruhájában.

~Nők... - gondolta.

Pillangó először megpróbálkozott a fejdíszével. Levette a bal oldalit.

-Sikerült! - örült meg Pillangó.

Bólintott egyet majd folytatta. Az övén díszelgő pillangóval próbálkozott meg, könnyen lejött.

-Megint... - forgatta a díszt de semmi. Csak úgy megnyomta az előlapját. Mint egy képernyő, kép nélkül.

Nyanya (kivételesen) hangtalanul jött hőseink felé. Hirtelen a semmiből ugrott feléjük. Nem tudtak hova futni vagy ugrani, ahhoz túl késő volt. Pillangó reflexből Nyanya arca felé dobta a fekete fejdíszét ami fekete pillangóvá változott és zavarta meg Nyanyát mikor az arcába repült. Páva gyorsan és olyan erősen ahogy akkor tudta Nyanyába rúgott, de úgy, hogy egy fának csapódott, és nem mellesleg repedt meg a fa a hátánál.

-Wow! - csodálkozott az erején.

-Ne most! - húzta magával Pillangó a fiút majd a pillangó szárnyainak az indái fáról fára húzták őket majd mikor elég messze értek lerakták őket.

-Oké, erős vagy, tudjuk. Csak rendezzük már le ez az ügyet!

-Ch. Ünneprontó. 

-Amit lehetett azt kihoztam.

~SEGÍÍÍTS!!! Kérlek szépen! - jött a hang Pillangó háta mögül. Gyorsan hátrafordult és olyan sápadt volt mint aki szellemet látott. Olyan sok szomorúság és fájdalom vegyült a hangban.

Páva nem értette, hogy mi történt.

-Hé, jól vagy? Történt valami?

-N-Nem, igazán... Semmi. - látszott a fiún, hogy nem hisz a lánynak, de nem erőltette a dolgot.

~Kérlek...!

~Mi ez?! - kezdte azt hinni, hogy kezd megőrülni.

-Jut eszembe. Amikor megrúgtam a boszit akkor éreztem a lábszáraimnál valamit. - benyúlt a szűk csizmáiba és elkezdett keresni valamit.  

-Megvannak. - mindkét csizmájából előhúzott 1-1 összecsukott legyezőt. -Remek! Legyezők... - mivel nem gésa és nem is nő, így nem igazán tetszettek neki a legyezők.

-Csak egy kérdésem van.

-Mi?

-Hogy a francba nem vetted észre azokat? - olyan nyugodt, mégis ijesztő arccal kérdezte, hogy Pávát kirázta a hideg.

-K-Ki tudja? A lényeg, hogy megvan! Te jössz! - mondta idegesen.

-Tereled a szót. Már csak 1 dolog maradt, de annak kevés az esélye.

-Hajrá. Addig én szenvedek ezekkel. -mutatta a legyezőit  várva a megvilágosodást.

~Kérlek segíts! Közeledek, vigyázz! Kérlek, állíts meg!

-Miért én?! - ordította előre nézve.

-Mi? - furcsállotta – Kihez beszélsz?

-Hallottam valakinek a hangját. Segítséget kér tőlem, és nem tudom miért. És mielőtt mondanád, nem őrültem meg! - Páva nem tudta, hogy mi van. Megőrült-e vagy sem, de nem tűnt annak.

Nyanya hangja megint hallatszott. Nem messze tőlük ugrott le. Olyat fedeztek fel, legalábbis Pillangó biztos, amit még nem láttak.

Sírt. A boszi sírt.  

~Kérlek... Állíts meg!

-Nem tudom, hogyan! - hangosan mondta a boszi felé.

Gyereksírás hallatszott. Nyanya figyelmen kívül hagyva Pillangót és Pávát futott a gyereksírás irányába karmait előkészítve.

Pillangó levette a 2. és egyben utolsó fekete díszét a fejéről és Nyanya után dobta de sajnos nem érte el.

Pillangó a földet bámulta tágra nyílt szemekkel.

-Gyerünk, sietnünk kell! - szólt Páva.
__________________________________________________________

-------Sikítás mindenhol. A ház lángol. Éles késsel mászkáló emberek, Julie testvérét és szüleit ölik meg. Keservesen síró Julie összekuporogva várja a halált.------------
__________________________________________________________

Pillangó összeszorította kezeit, majd előre nézett olyan pillantással amivel szinte ölni tudott volna. Páva nem értette honnan jön ez a hatalmas méreg. Mintha nem is az a kosztümös lány lenne mellette aki eddig.
-NEM -elkezdett előre futni a boszi irányába másodperc múlva páva követte ahogy tudta de kicsit gyorsabb volt nála- ENGEDEM,– utolérte Nyanyát aki éppen a síró gyereket akarta megölni- HOGY BÁNTSD! - olyan erővel rúgta meg Nyanyát, hogy az nekirepült az Eiffel-toronynak. Páva megfogta a gyereket és némán figyelte az eseményeket várva arra, hogy mikor tud besegíteni, másrészt nem tudott szóhoz jutni, de még megmozdulni sem a döbbenettől.
Nyanya visszatámadott de Pillangó egy nagy átfordulásos ugrással kitért előle. Ez így folytatódott, a torony negyedénél jártak már amikor hirtelen ötlettől vezérelve Pillangó leszedte a fülbevalóját ami íjjá változott nagy döbbenetére. Nem volt hozzá íj, de akkor mintha tudta volna mit kell tennie. Nyanya rátámadott, engedte, hogy közelebb jöjjön, és akkor a levegőben úgy húzta hátra a karját mint aki egy nyíllal lőne, És tényleg. Megjelent egy nyíl. Elengedte, pontosan Nyanya szívéhez talált bele a nyíl. Nyanyából kis fénygömbök kezdet kirepülni, majd a gonosz külső eltűnt, visszaváltozott emberré. Ám de mivel ember, ráadásul ájult, elkezdett lefelé esni.
Páva éppen időben kapta el a nőt. Pillangó leugrott hozzájuk. A kisgyerek közben már elszaladt mikor visszaváltozott a nő. Ébredezett, majd mint aki egy rémálomból ébredt fel, ült fel Páva karjaiból. Pillangó leguggolt hozzájuk. -Jól van? Emlékszik valamire? - kérdezte kedvesen a kisebb sérülésekkel borított lány. -Én... Elvetéltem, sírtam egy padon, majd... Jött az a köpenyes fiú, és, onnantól semmire nem emlékszem. - fogta a fejét. Pillangó rátette a nő vállaira a kezeit. -Fiatal még, és annyi gyermeke lehet amennyit csak szeretne! Fáj Önnek, de ez természetes, ez is mutatja, hogy jó anya lesz! - erre a nő sírva megölelte Pillangót aki szintén megölelte egyúttal nyugtatgatta.

Páva nagyon haszontalannak érezte magát. De mégis mosolygott, őszintén a lányra. ~Azt hiszem értem miért Őt választották. Ha így folytatja, még a végén beleszeretek. Majdnem negyedóra kellett hozzá, hogy ne féltsék a nőt és hazaengedjék.

Egyedül maradtak.

-Végül csak sikerült. - nyújtózkodott Pillangó.

-Igen... Most mi lesz? Hazamegyünk és találkozunk következő gonosznál vagy hazamegyünk és úgy teszünk mintha semmi nem történt volna? - nézett félmosollyal Páva.
-Hmm. - gondolkozott el – Majd kérdezd meg a következő hősködésünk végén. - kacsintott egyet.

Páva valamiért nagyon megörült ennek, hogy folytatja, vagy annak, hogy a lánnyal lehet. -Igenis, Lady! - hajolt meg lovagiasan majd egyenesedett ki. Mindkettejük talizmánja egyszerre csipogni kezdett. -Akkor... Nekem most mennem kell.

-Kár. A legközelebbi viszontlátásra, Lady! - ezután Pillangó el is ugrált a fák ágain. Páva is hazaugrált. E-közben...

-Elbukott. - sóhajt egyet – Na mindegy, majd legközelebb. - hangzott el Fekete Macska szájából.

Gyorsan hazaért szárnyainak és ugrásaink köszönhetően. Beugrott az ablakán majd visszaváltozott. A kicsi Nooroo pörgött egyet és a lány kezeibe esett majd felrepült arcmagasságba. Julie nem tudott egy szót is kinyögni.

-Megdöbbentem! Nagyon ügyes voltál Julie! - dicsérte meg a szobor kinézetű lányt.

-Nem fogtam még fel teljesen, hogy az előbbi lány én voltam. Az meg a másik, hogy... Mégis mi a fene volt tőlem az a végén? Mi volt az nyíl? Miért hallottam annak a nőnek hangját miközben szörny volt? Ha az a Macska vagy kicsoda az ellenségünk akkor mégis miért ezzel a szörnnyel kellett harcolnunk? Hogyan változott át az a nő szörnnyé? - ezt 1 levegővel végigmondta és lehet, hogy volt még kérdése de nem tudta mondani. Nooroo csak mosolyogni tudott. Örült.

-Mielőtt válaszolnék a kérdéseidre. Vállalod, leszel Pillangó?
Megvan hozzá a tehetséged, sőt, talán tehetségesebb vagy mint bizonyos volt Pillangók a történelem folyamán!

Oldal: 4. fejezet: Az első harc (2)
Miraculous LadyPapillon - © 2008 - 2024 - miraculous-ladypapillon.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat