Átok: Közeledő sötétség

 

 

 Pár nap elteltével hőseink ugyanott voltak ahol addig, nem jutottak előre az ügyben, ellenben a keresett személy vagy Valami rendületlenül csinálta a tovább őrjítő tetteit. Julie és Elias nem csak belefáradni kezdtek ebbe, de egyre idegesebbek is voltak, Julie-nak rátett egy lapáttal az is, hogy rosszakat álmodott amikre ébredés után nem emlékezett, de arra igen, hogy borzalmas volt, jobban megviselte a feladat mint azt gondolta.

Lehangoltan lépett be az osztályterembe ahol kivételesen szinte mindenki bent volt. Sokan kérdezték tőle mi a baj de mindenkinek annyit mondott, hogy csak nem aludt jól, ami igaz is. Letette táskáját Tess helyére, előszedett egy füzetet és egy ceruzát és elkezdett rajzolni. Nem sokkal utána Elias is megérkezett aki mint mindig maga volt a megtestesült vidámság és kedvesség. Első dolga nem volt más mint, hogy kivette Julie kezéből a füzetet, ruhatervek, szép ruhatervek. De ezt persze nem mondta ki, sőt, a földhöz vágta az egészet és az utolsó sorba sétált mérgesen. Mindenki mondott valami szépet Elias-ra amitől a hangulata csak még rosszabb lett. Julie felvette a földről a füzetét és eltette, elég volt a rajzolásból, elég volt mindenből, haza akart menni bemászni az ágyába, magára húzni a puha takaróját és többé ki sem jönni a szobájából. Nooro próbálta jobb kedvre deríteni de nem sikerült, csak rosszabb lett, ő is csatlakozott.

 

~Rohadt életbe! Bármi is legyen ez jól végzi a dolgát, olyan mintha láthatatlan lenne. Ha ez így megy tovább... Ráadásul már megint, szokásosan Rajta vezettem le a dühömet. Változtatnom kéne ezen, ha megtudja Pillangó, biztos felakaszt egy fára és egy életre megutál... GHÁÁÁ! Idióta Delacroix!!!

 

 

-Az a kis taknyos... Mi volt a neve? Eli...

-Elias.

-Az! Elias. Akkor, megcsináljuk?

-Nem kérdés. Neki vége. Viszonozzuk neki a múltkorit.

 

 

-Idióta törpe!

-Ne nevezz így! Nem én vagyok a hibás azért mert elrontottad!

-Áááá neeeeem, csak az egészet úgy írtad le mint egy óvodás! Tudod mi a különbség a különbség az O és a C betű között?

-Tanulj meg olvasni vagy ha nem tudsz valamit kérdezz!

-Mit kérdezzek amikor azt a firkát még te sem tudod elolvasni!?

-El tudtam olvasni te agybajos barom!

-Ja, végül is harmadszorra sikerült viszonylag érhetően megfejtened. Tapsoljalak meg ezért?

-Ha unalmadban nem firkáltad volna össze az egész lapot el tudtam volna olvasni! Olvashatóan leírtam de FILCTOLLAL összefirkálsz egy fehér lap hátulját akkor az átlátszódik!

-Mondjuk én voltam a hülye, azt hittem tudsz úgy írni mint egy elsős de mint kiderült, nem.  

-Na jó, megint egy életre elegem lett belőled Elias Paradis! Így is van elég dolgom ami elveszi az életkedvemet erre te, ráteszel egy lapáttal. - Elias elkezdett röhögni.

-Neked? Dolgod? Mégis mi? Mert nem írni tanulsz az biztos.

-Ahhoz neked semmi közöd. Most ha megengeded, megyek madarat keresni.

-Persze, csak nyugodtan de figyelmeztetlek, hogy mindegyik madár szélsebesen fog elrepülni a közeledből. - gúnyos mosolyával még jobban feszítette Julie maradék idegeit.

-Az a madár akit én keresek önként és dalolva fog jönni hozzám amikor meglát, de köszönöm a figyelmeztetést. - hátat fordított Elias-nak és mérgesen elment.

~Ja persze. Önként és dalolva, nincs akkor idióta a földön legyen az állat vagy ember. Akkor most, ideje megkeresnem Pillangót, ő hozzá érdemes dalolva menni.

 

-Ez a lány?

-A barátnője, asszem.

-Biztos?

-Attól még, hogy összevesztek úgy néztek ki mint egy pár és más emberi lény nem hiszem, hogy lesz.

-Adja az úr, hogy igazad legyen.

-Inkább az Ördög.

-Tök mindegy, lényeg, hogy elkapjuk.

 

 

Este:

-Jó éjt Julia.

-'Éjt Julie.

Jule elindult felfelé a lépcsőn amikor visszanézett Julia felé.

-Egyébként... Legközelebb inkább ne csinálj fasírtot.

-Eeee... Miért, ennyire szörnyű volt?

-Mondjuk úgy, hogy vetekszik a főzésemmel.

-Hé, ez túlzás!

-Öhm... Nem az. - felment a szobájába egyedül hagyva Julia-t a konyhában.

~Mikor tanulta meg megmondani a véleményét? - gondolkozott el mivel sosem tudta neki megmondani amikor valamit elrontott, vagyis amikor ennyire elrontott valamit.

 

 

-Jó éjt Nooro.

-Jó éjszakát.

-Nooro.

-Igen?

-Köszönöm.

-Mit?

-Mindent.

Éjszaka leple, mindent eltakar. Hold fény sem világít. Sötét felhők takarják el a fénylőcsillagokat. Eső cseppek hullanak a sötétségből, mint a könnycseppek. A különbség az, hogy ezek a cseppek nem mossák vagy enyhítik a szomorúságot.  Felriad álmából. Rosszat álmodott. Reszket, próbálja könnyeit és hangját visszatartani, hogy ne ébressze fel a kis kwamit. Emlékszik... emlékszik mindenre, minden másodpercre. Hiszen már egyszer átélte. Belevésődött a memóriájába. Esőcseppek kopogtatják ablakát, mintha be akarnának menni hozzá, figyelmeztetni. Előre néz, de sehol semmi fény. Mégis... valaki ránéz, egyenesen rá. Érzi az oly régóta nem érzett érzést... a HALÁLT. Reszkető ujjai nem akarják takaróját elengedni. Szólni akar de nem tud. Reszketése nem marad abba. A szemek közelednek. Lassan, nem siet. Nyugodtan, s mintha erre-arra dülöngélne, de nem lát semmit. Lámpája mellette húsz centire. Ahogy a szempárok közelednek, úgy a halál érzése is. Reszketését legyőzve nyúl a kapcsolóhoz. Gyorsan megnyomja a gombot, és máris fény árasztja el a szobát. Kiszáll ágyából. Nincs ott semmi és senki. Képzelte volna? Ha nem valóság, csak a képzelete szüleménye, miért vannak körülötte, az egész szobában a paldón vörös lábnyomok, melyek egyre csak halványodnak el, míg végül eltűnnek?

Összecsuklanak lábai, földre rogy. Az esőcseppek már nem kopogtatják nagy erővel ablakát. Mintha a veszély elmúltával már nem lenne miért. De a veszély tényleg elmúlt, vagy csak most kezdődik?

 

Másnap:

Elias ki készült a teremből menni, hogy vegyen vizet a büféből, mikor nyílt az ajtó, és belépett Julie. Lehajtott fejjel, frufruja a szemébe lógva, táskáját szorítva sétált, lassan, mikor Elias elé állt.

-Mi van, szellemet láttál, hogy ilyen ritka borzalmasan nézel ki? - röhögött, de mikor Julie semmit nem reagált, se egy rossz szó vagy nézés, abbahagyta, már szinte aggasztotta. Lassan felnézett a fiúra, majd lassan helyéhez sétált. Elias a döbbentettől szóhoz sem jutott, nem bírt pár másodpercig megmozdulni. Látta a szemeit, és az a félelem és kétségbeesés amit látott... megrémítette.   

Oldal: 19: fejezet: Átok: Közeledő sötétség
Miraculous LadyPapillon - © 2008 - 2024 - miraculous-ladypapillon.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat